Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A harmincad kereskedelmi vám volt, tehát oly helyeken szedték, amelyek forgalmasabb pontokon feküdtek. Érdekes, hogy az udvari kamara 1687. januárjában úgy intézkedett, hogy azokon a helyeken kell szedni, ahol a török időkben is vám volt. Így a választás megyénkben Földvárra, Űjpalánkára és Simontornyára esett.

9 Űjpalánka a középkori Szentmiklós helyén, Szekszárd közelében, a Sárvíz partján feküdt. Ez a vidék földrajzilag tulajdonképpen már a Sárközhöz tartozik, s a Sárvíz szabályozása előtt teljesen mocsaras volt, úgyhogy hatalmas fahíd vezetett itt át rajta. A budai főút mellett feküdt, s ezért a török a védelmére kisebb erősséget, palánkot épített; ez a név azután rajta is maradt, de a többi, korábban épül Palánkától a Jeni (új) jelzővel különböztették meg. Említettük, hogy a Buda visszafoglalása után menekülő törökök és tatárok teljesen elpusztították, de mivel a török időkben is fontos vámhely volt, itt kellett felállítani az egyik vám- és harmincadhivatalt.

10 Űjpalánka 1693. július 1-től 1695. végéig a kanizsai kamarai jószágkormányzósághoz tartozott a siklósi, szigetvári, kaposvári és pécsi tiszttartóságokkal és harmincadokkal, Nagy László jószágkormányzó vezetése alatt. Halála után ez az egész terület a budai adminisztrációhoz csatoltatott. A kamarai hivatalokról 1699-ben készült összefoglaló ismertetés azt mondja, hogy a hivatalt kezdettől fogva Gregorics Ferenc vezette, aki előzőleg a kaposvári harmincadhivatalnál dolgozott. Volt azonban neki itt elődje is, mégpedig Pinderóczy János László. Ezt magától, Gregoricstól tudjuk. Hivatalba lépése után ugyanis mindjárt sokféle panaszt terjesztett a budai központ elé elődje, Pinderóczy ellen. Ügy látszik, csak rövid ideig volt itt, azért feledkeztek meg róla később, s tekintették Gregoricsot az első palánkai kamarai tisztviselőnek.

11 Ügy látszik, Pinderóczy Szekszárdon lakott, s még Gregorics sem tudott magának és hivatalának megfelelő helyet találni a teljesen elpusztult Űjpalánkán, hanem ő is Szekszárdon helyezkedett el; ezért kezdetben, mint „Dreissiger zu Sexard" szerepel. Rögtön hozzálátott azonban a palánkai harmincadház helyreállításához és a központtól deszkákat, zsindelyeket és épületvasalásokat kért már 1690 áprilisában. Alig készült el ott a háza, s alig költözött ki, 1690. szeptember elején prédát kereső magyar katonák törtek rá, házát szétrombolták, úgy, hogy menekülnie kellett. A következő év májusában hasonló támadás érte rablók és lézengő katonák részéről, s ezek oly súlyosan bántalmazták, hogy sebesüléseibe bele is halt. Utolsó fennmaradt jelentése 1691. március 30-án kelt. Hagyatékát, a hivatalos iratokat és pénzt a legközelebbi hivatalos személy, Broderich András, a tolnai katonai élelmezési raktár főnöke vette magához. 140 forintot talált a hivatalban; ebből levonta a temetési költségeket és 130 forintot nyugtára átadott a földvári harmincadosnak, aki épp akkor utazott Bajáról haza. Augusztusban azután arra kérte a budai adminisztrációt, utasítsák az utódját és a földvári harmincadost, írják össze és becsüljék meg a hagyatékát; azután adják el, s ha a számadásai rendben lesznek, a felesleget fordítsák kegyes célokra.

12 Gregorics utódául 1690. júliusában Plagota (Blagotta, Blagottha) Gergelyt, a budai harmincadhivatal írnokát nevezték ki, s ő vezette azután ezt a hivatalt egészen 1703-ig. Űjpalánka, mint láttuk a számadásaiból, 1694-ig 38