Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

alakulás kihatással lesz a törvényhatósági választmányok, bizottságok, tisztikarok választására" — írta Szévald Oszkár alispán.

37 „Az ősi vármegye nemzetfenntartó, a nemzeti gondolathoz való megingathatatlan hűségű jellegének biztosítása, az új törvényhatósági bizottság helyes irányú megalakításától függ."

38 Ezt tudva az alispán kertelés nélkül kimondta: „Mindent el kell követnünk — (mármint a bizottság helyes irányú megalakítása érdekében), nehogy a nemzeti életünk létérdeke a legkisebb csorbát szenvedje".

39 Dr. Pesthy Pál a helyi sajtónak az alispánénál jóval bizakodóbb, mondhatni magabiztos nyilatkozatot tett: „Lényeges változásokra a választásoknál nem számítok — mondta —, mert hiszen nem is lehet az a célja a reformnak, hogy a régi érdemes tisztviselőket elmozdítsa az állásából"/

10 A választás kérdéséhez időnként hozzászóló helyi napi sajtó hírrovatai a régi időket siratva csendes, állóvíznek tüntették fel a megye választási hangulatát: „Meghaltak a régi idők, amikor a megye minden szavazóját érdekelte a törvényhatósági választás. .. Ma? A választás berkeiben szélcsend van. Ellenzékről vagy hasonló mozgalomról szó sincs."

/l1 Ám nézetünk szerint az ellenzéki mozgolódások elmaradásának első és fc oka maga a közigazgatás rendezéséről szóló törvény volt. A fél-virilis megoldás, a legtöbb adót fizetők választási komédiája nagyban elősegítette, hogy az igen szűkre szabott választójog, s a dolgozó tömegek kizárása mellett megtartott választások teljes érdektelenségbe fulladjanak. A közöny és az érdektelenség Tolna vármegyében a legszembetűnőbben éppen a gazdag választóknál tűnhetett ki. Az október 18^án megtartott legtöbb adófizetők választásakor a névjegyzékbe felvett 432 választásra jogosultból még háromszázan sem jelentek meg

42 — s a korabeli krónikás

43 tudósítása szerint a hivatalos lista változás nélkül győzött mindhárom kategóriában."^

1 A vagyonosok „választási" színjátékát követően két héttel Tolna megye valamennyi választója az urnák elé járult s megválasztotta megyei képviselőit. Ám ezek a választások a helyi sajtó minden előzetes hangulatkeltése ellenére közel sem zajlottak le oly csendben és zavartalanul, mint azt jósolták, vagy még inkább, mint azt az uralkodó körök szerették volna. Bizonyítja ezt az igazoló választmány munkája során felmerült felszólalások vizsgálata is. Bár kétségtelen, hogy e testület az egyes választási rendellenességekkel foglalkozván inkább kisebb szabálytalanságokat észlelt, de az Ozora községben lezajlott események ékesen igazolják, hogy a megye választásra jogosult lakossága korántsem volt olyan egységes az Egységespárt támogatásában, mint azt várták. Az ozorai példa egyben azt is jelzi, hogy a helyi hatóságok az esetleges ellenzéki megmozdulásokat nem nézték tétlenül. Ez a tevőleges beavatkozás nem csupán az ellenzéki, általában szociáldemokrata szavazatok megsemmisítésében, hanem a kormánypárt egyébként megengedhetetlen, nyílt támogatásában is megnyilvánult. Ám Ozorán túllépték azokat a határokat, amelyeken belül még csupán kisebb választási csalásokról beszélhetnénk. Az történt ugyanis — amint azt ifj. Miklós István és társai

43 felszólalásából megtudjuk, — hogy Cs. Kovács Mihály a helyi szavazatszedő küldöttség egyik tagja kitöltött szavazólapokat adott át a választóknak, hogy azzal szavazzanak, Cs. Kovács Péter a szavazatszedő küldöttség másik tagja pedig az egyik szavazót egyenesen a községi jegyzőhöz utasította a szavazólap kitöltése végett, s ráparancsolt, hogy a jegyző által kitöltött szavazólapot he379