Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A bécsi udvari kamara alá volt rendelve, tehát független volt nemcsak a magyar kancelláriától és kamarától, hanem a főhadbiztosságtól is.

3 Egyelőre ez a kamarai felügyelőség intézett mindent, ami az állami feladatok körébe tartozott. Egyedül azonban nem tudott volna megfelelni nekik, mielőbb ki kellett tehát építenie a vidéki szervezetét.

4 A megoldásra váró feladatok köre kettős volt: a szoros értelemben vett pénzügyieké és a gazdaságiaké. Ezért ezután kétféle hivatal felállítása vált szükségessé:a harmincad- és vámhivataloké (Dreissigeramt) és a kamarai tiszttartóságoké. A harmincados (tricesimator, Dreissiger) kezelte a harmincadokat és egyéb vámokat, továbbá az adókat és az illetékeket, — a tiszttartó (provisor) feladata pedig a kamarai birtokok gondozása, a taksák, tizedek behajtása, az italmérési és mészárszéki jognak a gyakorlása, egyszóval a házi kezelésben maradt kamarai jószágoknak gazdasági kiaknázása volt. Ez a két hivatal azonban nem mindenütt volt különválasztva, a legtöbb helyen egy hivatalnok látta el mindkettőt. A tizedekkel azért volt dolguk, mert a felszabadított területeken a kamara tartott rájuk igényt a hadi kiadások fedezésére. A tizedeket a kamarai tisztek értékesítették: legnagyobb részüket valószínűleg a legközelebbi katonai élelmezési raktárnak, proviantháznak adták el. 1695-ben az újpalánkai harmincados azt kérdezte a budai központtól, hogy ne adja-e el másnak a gabonát, mert a tolnai raktár keveset akar érte adni.

5 Ha megnézzük az újpalánkai és földvári kamarai hivatalok föntebb közölt kimutatásait, azt látjuk belőlük, hogy az utas- és kereskedelmi forgalom az első években, a zavaros és bizonytalan időkben kicsi volt, mert inkább csak hadi szállítások folytak. Az 1690—92. években pestis is dühöngött ezen a vidéken, s ez is korlátozta, azonkívül a bécsi kamara bőkezűen osztogatott vámmentességeket minden markotányosnak, aki az alvidéki hadseregnél kereskedett, így a vámbevétel sem volt számottevő. Tizedet is csak azután kezdtek szedni, amikor már megindult a föld- és szőlőművelés. De kiadásaik is voltak. Nekik kellett rendben tartaniok az utakat, hidakat, réveket, s bár ingyenmunkát is felhasználhattak hozzá, az anyagot meg kellett venniök.

6 Ök gondoskodtak a postaalkalmazottak fizetéséről, a papi járandóságokról,

7 a kamara házi kezelésében levő birtokok költségeiről is. Természetesen a saját fizetésüket is a bevételeikből utalták ki nekik. Ez, mint az említett kimutatásból megállapítható, kezdetben 300 forint volt, de később emelkedett. Pontos számadást vezettek, s minden hónapban kivonatos kimutatást kellett küldeniök belőle a budai központba; innen az udvari kamarához terjesztették fel őket, ez pedig felülvizsgálatra az alsó-ausztriai számvevőségnek adta ki. A tiszttartóknak legelső feladatuk az volt, hogy megismerjék a kerületüket, s ezért összeírást kellett készíteniök róla. Megyénkben 1689-ben és 1690-ben készültek az első ilyen kamarai összeírások, de a későbbi évekből is ismerünk ilyeneket, mert még jó ideig évről évre változott a megye demográfiai és gazdasági képe, s ezért szükség volt állandóan újabb összeírásokra.

8 Amikor 1700 őszén kamarai biztosok a nemesi birtokok leírását kérték a megyétől, azt a választ kapták, hogy forduljanak a kamarai tisztekhez, nekik megvan írásban kerületük leírása. 37