Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

is a pozsonyi mérő vagy kila használatát tették kötelezővé s az áru elkobzását helyezték kilátásba annak, aki e rendelkezést megszegi. Ezen a téren azonban nehéz volt rendet teremteni, mert régi meggyökeresedett szokások ellen kellett harcolni.

156 Az újjászervezés megindulása a) A kamarai igazgatás A felszabadított területeken rögtön meg kellett kezdeni az újjászervezés munkáját, hogy mielőbb megindulhasson rajtuk, — már amennyire lehetséges volt e zavaros időkben s ez elpusztult, elnéptelenedett részeken, — a rendes élet. Régi közigazgatási hatóságaink ezt a hatalmas feladatot nehezen tudták volna vállalni, mert nem lehettek rá kellőképpen felkészülve, de azért a magyar kamara, amelynek hatáskörébe a pénz- és a kereskedelemügyek tartoztak, hozzáfogott e munkához; azonban már az első lépéseknél olyan akadályra talált, amely lehetetlenné tette számára a folytatást. A bécsi kormány ugyanis a császár seregei által meghódított területeknek tekintette a visszafoglalt országrészeket és jure belli, a fegyver jogán kizárólag magának tartotta fenn rajtuk a rendelkezést; ő tette meg a császár nevében az első intézkedéseket ideiglenes igazgatásukra és kihasználásukra is. Minthogy a felszabadító háborúk rengetegbe kerültek, a roppant hadi kiadások fedezésére az újszerzeményi területeket tekintették a legjobb forrásnak. „A töröktől visszafoglalt területeken csak azok tarthatják meg birtokaikat, — oktatta ki Radonay pécsi püspököt az udvari kamara 1687-ben —, akik még a török idő alatt szerezték meg őket; minden e kivétel alá nem tartozó terület hasznát és jövedelmét a sok vérbe és pénzbe kerülő háború költségeinek fedezésére kell fordítani."

1 Az udvar álláspontját a neoaquista megjelölés fejezi ki, ami azt jelentette, hogy ott az uralkodót intézkedéseiben nem korlátozza semmi; s mert Magyarországnak nemcsak a kincstár óriási költségeivel, hanem sok ezer ember vérével szerezte vissza előbbi biztonságát, a töröktől visszafoglalt területeken a jus armorumot magának tartotta fenn, — olvassuk Lipótnak Esterházy Pál részére 1702-ben adott adománylevelében.

2 Ebben ugyan azt is mondotta, hogy a neki különösen kedves Magyarországot „pristinae securitati postliminio restituissemus" — de a korábbi jogállapot visszaállításáról egyelőre szó sem volt, mert a visszafoglalt területeket az udvari kamara alá rendelték, mégpedig azzal a megokolással, hogy igazságos fegyverekkel szerezték meg őket s így nem kötelesek visszaadni a magyaroknak. Az udvari kamara már 1694-ben felvetette a visszafoglalt területek berendezésének kérdését; meg is indultak a kamarai igazgatás megszervezésére irányuló kezdeményezések, s a következő évben már ezek szerint rendezték be Érsekújvárt és Esztergomot. Buda visszafoglalása után az udvari kamara rögtön hozzálátott itt is az igazgatás megszervezéséhez. Már 1686 szeptemberében felállították Budán a kamarai felügyelőséget (Cameralinspection), amely 1690 júliusában a kamarai jószágkormányzóság (Cameraladministration) címet kapta. 36