Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A hús árát először az 1698 decemberi közgyűlésen szabták meg, hogy a vonat-csapatok tisztjei tudják, mit kell érte fizetniök. E szerint a marhahús okká ja 8, a sertéshúsé pedig 10 dénár volt.

149 Megfelelnek ennek azok az árak, amelyeket az 1699. februári közgyűlés állapított meg, csakhogy ekkor fontokban beszéltek, s a marhahús fontját 4, a sertéshúsét pedig 5 dénárban maximálták. Ugyanennyi volt 1701-ben is. Ekkor a bárányhús is szerepelt, s ennek árát úgy szabták meg, hogy június 24-ig fontja 5 dénár lehet, de utána olcsóbban kell adni. A vaj árát is 1699-ben limitálták, de nem tudjuk, hogy mekkora volt az a „média minoris mensurae" — talán kis icce —, amelynek 30 dénár volt az ára, tehát 3 font sertéshús árának felelt meg; abból, hogy 1700-ban pintjét 1 forintban állapították meg, arra következtethetünk, hogy a budai magyar iccéről volt szó. Ugyancsak 1 forintra limitálták ekkor a méz árát is.

150 A bor árát nehéz egységesen megállapítani, mert nemcsak a vidékenként annyira eltérő erejétől, szeszfokától és zamatától függ az értéke, hanem a termés nagyságától is. Az 1699-i limitáláskor meg is jegyezték röviden, hogy a bort nem lehet limitálni, mert nagyon különböző az ára.

151 1698-^ban mégis megállapították az árát, mégpedig 10 dénárban okkánként, ami körülbelül a sertéshús árának felelt meg, 1700-ban pedig a kimért bor árát iccénként (média) 7 dénárban szabták meg.

152 1699-ben és 1700-ban a megye még a következőket limitálta: szárnyasok: 1699-ben tyúk 12, lúd 20 dénár; 1700-ban egy pár lúd 14 garas (70 dénár), egy pár kacsa 8 garas (40 dénár) és egy pár kakas 6 garas (30 dénár). A tojás árát ugyanakkor 5 darabonként 1 garasban szabták meg, azaz darabja 1 dénár volt. A szalonna fontja 1699-ben 25, 1700-ban 20 dénár, a frissé 18 dénár, 1700-ban a füstölt disznóhús fontja 12, a friss szalonnáé 18 dénár.

153 1699-ben sor került már a gazdasági munkabérek limitálására is. A júniusi közgyűlésen, tehát ezeknek a munkáknak a megkezdése előtt, a következőképp rendezték: aratók napszáma 15 és 20 dénár, — kaszálóké 20 és 35 dénár, szénagyűjtő férfiaké 15 és 25 dénár, nőké 12 és 20 dénár aszerint kapnak-e ellátást vagy sem. — A részes aratóknak a részét 1700 augusztusában (!), így állapították meg: a tavaszi és őszi búzánál 1/7, más gabonánál 1/6 rész; 1702-ben pedig olyan határozatot hoztak, hogy az őszi és tavaszi búzát részben 1/7, részben 1/6 fejében kell learatni, árpát, zabot és kölest pedig 1/6 és 1/5 részért.

154 A szőlőmunkások napszámát 1701-ben úgy limitálták, hogy kapálásnál és metszésnél étkezéssel 15 dénárt kaptak, különben 6 garast, azaz 30 dénárt. A statútum megszegőjét, a munkást is és a gazdát is 12 forintra büntették.

155 Ez a közgyűlés foglalkozott az iparosok munkája díjazásának a limitálásával is. Kicsi lehetett a számuk, azért is nem került elő előbb ez a kérdés, s most sem tudtak dönteni benne, hanem úgy határoztak, hogy a főbírák keressék meg a szomszédos megyék főbíráit s kérjék el tőlük a náluk érvényben levő munkabérek jegyzékét („methodum exsolvendorum opificum"), s ha megkapták, hirdessék ki, hogy mindenki aszerint köteles dolgozni, különben 12 forint büntetéssel sújtják. Rendezésre várt végül még a mértékek ügye is. Ezen a téren megyénkben is épp oly nagy zavarok uralkodtak, mint másutt. 1699-ben nálunk 3* 35