Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

Ezeket az adatokat is vigyázattal kell azonban fogadnunk, mert pl. 1699től van egy másik hivatalos adatunk is, s e szerint a megyében 3661 ökör és tehén volt, míg a fenti 1699-i forrásunk csak 2395-ről beszél, pedig a megye ezekkel az adataival azt akarta bemutatni, hogy nem képes megfizetni a rá kirótt óriási adót.

137 Feltűnő a ló- és a szarvasmarha-állomány csökkenése 1699. és 1703. között; nem tudjuk okát adni, de valószínű, hogy a belső vándorlás terhére kell írnunk. A méhtenyésztés elég nagy arányokban folyt, főképp a megye keleti felében. A Dunának árterében ugyanis különösebb gondot nem igényelt, mert kasokat könnyen köthettek a bőviben levő fűzfavesszőből és gyékényből, a rétek ezerféle virága pedig nagyszerű legelőt adott a méheknek. 1696-ban 593 méhkast írtak össze, 1699-ben már 1035-öt.

138 Halásza tról ugyan alig szólnak a forrásaink, de bizonyára jelentős volt a Duna, a Sárvíz, a Koppány és Kapós folyók mellett. Megyéjének halban való bőségét akarta bizonyára kifejezni Broderich alispán, amikor olyan címert kért 1696-ban, amelyben vízben úszkáló halak is szerepelnek. A Sárközben a Sárvize és a Báta folyó a maga számos ágával, a sok tó és totyogó jobbnál jobb halászhelyül kínálkozott, s ősidők óta a halászás volt az itt lakóknak a főfoglalkozásuk. Főleg hallal adóztak földesuruknak az itteni falvak, s ezt követelte tőlük a török kincstár is, de pénzben. Halat adtak a bátai, decsi, nyéki és pilisi jobbágyok Jány Ferenc apátnak is. 1688 decemberében ezt írta nekik: „Ha holnap ide nem fogtok érkezni, holnapután küldök én érettetek. írtam immár háromszor, hogy hozzátok magatokkal az adót két esztendőtől fogva, item a búza árát, item a dézsma-lajstromot. Azt is tudjátok mondani, hány száraz nagyhalat készítettetek, de csak a legnagyobbakat" ... 1693-ban pedig a decsi polgárok mentegetik magukat, hogy a „hetes hálákat" nem vihették meg neki.

139 Az ipar jelentősebben csak jól a századforduló után indult fejlődésnek; ezt bizonyítja, hogy az összeírásokban pl. Szekszárdon csak 1718-ban találkozunk először iparosokkal, éspedig 2 kováccsal, 1 bognárral és 2 kádárral. Az iparosok munkájának limitálásával is csak 1701-ben foglalkozott a közgyűlés először.

140 Gyorsabban indult meg a kereskedelem, mégpedig elsősorban a bor- és a marhakereskedelem. A földvári harmincados már 1692 márciusában azt jelenti Budára, hogy meg kell javítani a dereglyét („ponto vulgo Stukh Pletten"), mert korhadt s az oldalain ki vannak törve a lécek, úgy hogy nagyobb terhet, főképp ökröket nem bír el; ha pedig a kereskedők másfelé mennek, kevesebb lesz a harmincadjövedelem. A marhakereskedelem ugyanis nagyon élénk volt, a hadseregnek sok hús kellett, s ezért vigyáztak arra is, hogy a kereskedők ne bújhassanak ki, elkerülve a harmincadhelyeket, a fizetés alól. A dunaföldvári harmincados 1697-ben azt kérte a központtól, hadd fogadhasson íel egy Yberreither-t, lovas kerülőt, fölvigyázót, mert a marhakereskedők nagyon megkárosítják a harmincadhivatalát.

141 Az állattenyésztés fellendülését mutatja, hogy 1699-ben megjelentek a megyében a bécsi mészárosok is, hogy itt szarvasmarhákat vásároljanak. Márciusi közgyűlésén úgy határozott a megye, hogy a simontornyai és a dombóvári járásból Mányokig a nyéki mezőre, — Mányoktól kezdve a földvári járásban 31