Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

kében mind a mérnöki szétmérés, mind a mérnöki számítás, a terület föld­rajzi térképe szerint, mind a telekkönyv szükséges lett volna, ezeknek tá­mogatására pedig az úrbéri táblázatokon, a dűlők és irtványföldek osztályo­zásán, valamint az összeíráson és a felbecsülésen kívül semmit sem mutat­tak be a perben, ezért úgy látszik, a kérdéses úrbéri szabályozást csak elvi módon alakították ki". 116 A per az uradalom által elfoglalt 10 sessió meg­szerzését célozta. 117 Ezeket a földeket az uradalom 1767. után, szerződések segítségével, már többé-kevésbé, majorsági jellegűvé tette. 1815-ben a per folyamán nyilatkozott Kliegl Sándor Tolna megye táblabírája is, aki a kérdéses szerződés megkötése idején az uradalom bérlője volt. Nyilatkozatából kivehető, hogy ezek a földek „eleve decsi területen voltak", és semmiképpen sem tartoz­nak a jobbágyok úrbéri állományaihoz. 118 Ez a tény a földek cseréje, gyakorolt adásvétele miatt nem volt ily határozottan megállapítható, ezt az 1812-es hely­tartótanácsi leirat is bizonyítja a következőképpen: „A perben felhozottak alapo­san alátámasztják azt a tényt, miszerint már 80 évnél több idő óta mind az úr­béri tulajdonokat, mind az irtványföldeket, sőt egyes majorsági földeiket is ad­tak-vettek, s az uradalom sehol sem tiltott •effajta eladást." A Decsen kialakult eltérő körülmények figyelembevételére mutatott a következő megállapítás: „Ez magában foglalja azt a kérdést is, hogy mi módon lenne jó szabályozni ugyanazt a területet, ezért uraságaitokra bízzuk, hogy mindezen körülményeket vétessék fel az úriszéken és ott előre meg kell határozni, hogy miképp intézendő a kérdé­ses úrbéri szabályozás, t. i. vájjon egyénenként-e, minden jobbágyra vonatko­zóan, vagy pedig sorozatosan". 119 Az úriszékre hagyni ezen kérdés eldöntését nem volt helyes és ezt a bekövetkezett események is igazolták, mert a jobbágyi érdek itt a földesúréval került összeütközésbe. 120 Az uradalom elérni kívánt cél­jából, a 10 majorsági sessió kihasításából következően, csak sor szerinti méréssel történhetett meg az uradalmi és majorsági birtoktestek mérnöki kimérése. 121 Nagyon érdekesen alakult a helytartótanács állásfoglalása a perben a kérdéses 10 sessió tekintetében. Álláspontját következetesen, az Urbárium által megállapított és az úrbéri tabellákba felvett adóalaphoz való ragaszkodás hatá­rozta meg és ehhez a perben némelykor egész mereven, a kialakult körülménye­ket és a felméréskor használt eltérő területmérték-egységekből adódó különbsé­geket is figyelmen kívül hagyva, ragaszkodott. A per kezdetén még az adóalap sérelmét látta a vitás 10 sessió majorsági birtokká nyilvánításában, ugyanis a Gruber-féle 1778—79-es felmérés előtt az 55 1/2 sessióban a szántóterület 1613 4/8 hold, rétben 1450 hold volt, az 1807-<es felmérés a 65 sessióban pedig csak 1560 hold szántót és 700 hold rétet mutatott ki. „Ebből nyilvánvaló lesz, hogy a jobbágyok bediktálta állomány kikerekítésére a 10 sessión felül is több telek állománya hiányzik, és e módon eléggé megkárosodott az adózási alap." 122 Ennek megfelelően a per első szakaszában hozott 1812-es rezolúcióban még egyértelműen a vitás 10 sessió majorsági jellegét tagadta, allodizálásával szembehelyezkedett. E resolútióban mondta ki „bár a végítéletek (úriszék ítéle­tei) a per eddigi folyamán az uraságnak ítéltek oda e 10 teliket, a jobbágyok mellett álló ügyész e dologbeli ellenvetései nincsenek eldöntve ... a decsi földes­uraságnak ezelőtt csak csekély majorsága volt, sőt Kliegl Sándor bérlő nyilatko­zata jelzi, hogy a bátaszéki uraságnak Decs birtokon nincsenek felesleges földjei, minthogy majorsági földet sem tartott fenn magának az uradalom, és az is mu­tatja, hogy az egész decsi területből magukat az irtványokat sem kivéve, kilence­det ós tizedet is adnak, azonkívül pedig az F alatti szerződés, amelynek alapján 299

Next

/
Thumbnails
Contents