Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

ideiglenesek és változóak voltak, az általunk tárgyalt területnek (Decs és Pilis községeknek) is ilyen szerződései voltak, az Urbárium bevezetésére került sor, de megmaradt az a joguk, hogy a jövőben is ideiglenes szerződéseket köthessenek, meghatározott formák között.

83 Eszerint a szerződést törvényes bizonyság, szolgabíró és esküdt jelenlétében kellett megkötni, akik így ellenőrizhették azt, majd felolvasták és megmagyarázták a jobbágyoknak.

84 A létrejött kontraktus a megyei törvényszékhez került felülvizsgálatra, az ő feladata volt a jobbágyok urbárium szerinti és a szerződés szerinti kötelezettségeit összehasonlítani s ezt összehasonlító írásba (combinatorium) foglalni.

85 A legalább 6 évre kötött szerződéseket, valamint az úrbérrendezés utániakat ezután a megyétől a helytartótanácshoz kellett felterjeszteni.

86 1767. október 12-i és 17-i kelettel találtuk peranyagunkban Decs és Pilis községek úrbérrendezéséről készített végrehajtási jelentést.

87 Miután az előzetes úrbéri összeírás alapján a végrehajtó tisztviselők javaslatot tettek arra, hogy a jobbágyok tényleges szántóföld állományából a község osztályának figyelembevételével hány és milyen minőségű telek alakítható ki, figyelembe véve azt a tényt, hogy az úrbéri végrehajtási utasítás szerint az összes jobbágykézen levő földeket, puszta telkeket, bérföldeket és azokat a területeket is fel kellett használni, amelyeket a jobbágyok a számukra megállapított illetőségen felül bírtak. Decs úrbéri jobbágy telek-állománya 55 és fél sessióban, Pilisé 7 és kétnyolcad sessióban állapíttatott meg. A végrehajtási jelentést készítő Velits István főszolgabíró és Frank Ferenc Tolna megye esküdtje szerint „az összeírt földekből telkeket formáltak és az összes tartozékföldet hozzámérték úgy, hogy semmi sem maradt el, Decsen bizonyos irtványt kivéve.

88 Mindkét községet II. osztályúnak nyilvánították, ami az egész telekhez tartozó szántóban 24 holdat, rétben pedig 12 kaszást tett ki.

89 Az Urbárium mindkét község esetében a helyileg szokásos robotterhet súlyosbította, mivel elrendelte, hogy ezentúl a szántást négyökrösfogatúakkal kell elvégezni, továbbá, hogy a „robot duplázását, a kaszálás, az aratás és minthogy szőlők is voltak, szüret idején is meg kell adni".

90 Tolna megyében — Bárándi János adatai szerint — a 18. század második felében a szántóterület 40%-a volt az úrbéres népesség kezén, a réteknek pedig 72%-a. A valóságban azonban ennél jóval több szántót és rétet birtokoltak az úrbéresek, a megyében nemcsak az úrbérrendezés idején, hanem még utána évtizedekig is. Ezzel magyarázható, hogy az Urbárium bevezetésével egyidőben igen sok helység, köztük a bátaszéki apátság falvai is új szerződést kötöttek földesuraikkal.

91 Területünk vonatkozásában 1767 után, a rendelkezésünkre álló peranyagban

92 csak Decs községre találtunk úrbérpótló jellegű szerződéseket. Ennek okára a Relatio Excutionalis adatai világítottak rá, ugyanis Pilisen az Urbárium bevezetésekor nem maradt remanenciáiis föld, Decsen viszont már ekkor maradtak irtványeredetű remanenciák az úrbéresek kezén. A kialakuló többletföldeket gyarapították a rögzítetlen gazdasági mód következtében, a nyomásos gazdálkodásból időlegesen kimaradt földeik is, amelyekre az uradalom hamarosan mindenhol rátette a kezét. A következőkben bemutatjuk azokat a szerződéseket, melyekkel az uradalom a kontraktuális jogállást továbbra is fenntartotta, és amelyeket felhasznált az eredetileg a jobbágyokat illető többletföldek hasznosítására is. A kontraktuális helység sorsát 1767. után is, mivel szerződéskötési joga az Urbárium értelmében megmaradt, az szabta meg, hogy földesura milyen mértékben élt jogaival. Ettől függően az úrbérpótló szerződések feltételei vagy eny393