Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

következmények teljes levonását éppen a szerződéses helyzet következtében az úrbéri regulációs eljárás végezte el. A Tolna megyei úrbérrendezési eljárás 1766-ban megyei közgyűléssel vette kezdetét, ahol Győry Ferenc kiküldött királyi biztos jelenlétében megválasztották azokat a megyei tisztviselőket, akik a szabályozáshoz szükséges összeíró és egyéb munkákban közreműködtek.

76 Ezután helységenként felvették a jobbágyoknak a 9 kérdőpontokra adott válaszait, az ún. Fassiones ad noná puncta-t. Ennek az első kérdése a helység jogállását tisztázta. A továbbiakban a jobbágyi szolgáltatások alapját képező földterület szántó-, rét-, legelőmennyiségét, minőségét és az utánuk teljesített termény-, munka- és pénzjáradék helyileg szokásos mértékét rögzítették. Feljegyzésre kerültek a jobbágyok véleménye szerint a gazdálkodást elősegítő hasznok „beneficiumok", valamint a fogyatkozások „maleficiumok" és a költözködési szabadság helyzete is.

77 Az előzetes összeírás után, amely során földesurak szerint haladva, minden úrbéres jobbágyot, zsellért és általuk birtokolt földet feljegyeztek, az irtásokról, szőlőkről külön összeírást készítettek, megyei viszonylatban a szántókra és rétekre minőségi osztályokat állítottak fel és az egyes helységeket besorolták a megyében felállított osztályokba. Az osztályba sorolást a megyegyűlés tárgyalta meg és javaslatot tett arra is, hogy mekkora legyen az egyes osztályokban az egész telekhez tartozó szántó, illetve a rét egyszeri, vagy kétszeri kaszáihatóság esetén. A telki állomány a megyében a következőképpen alakult: Egy telekhez tartozó szántó a I. osztályban 22 hold, a II. osztályban 24 hold, a III. osztályban 26 hold, a rét a három osztálynak megfelelően 8, 10, 12 kaszás lett.

78 Tolnában az úrbérrendezés alá került helységek zöme az I. osztályhoz tartozott. E megyei javaslatról az uralkodó döntött, majd ezen királyi határozat alapján, helyileg megkezdődött a nyomtatott urbáriumok kitöltése, s a községek osztályba sorolásának megfelelően a szántó, rét, legelő mennyiségének feltüntetése. Bejegyezték, hogy évente hány hónapig mérhetnek bort a jobbágyok, milyen feltételek mellett kell robotolniuk és a kaszálás, aratás idején kívül, mikor kettőztetheti a robotot a földesúr, hogy kell-e vajat adniuk a jobbágyoknak aszerint, hogy van-e lehetőségük tehéntartásra, van-e erdő, nádas és végül azt, ha nem természetben adják a jobbágyok a kilencedet, mennyi robot, illetve pénz jár helyette. Az így elkészült nyomtatott urbáriumhoz csatolták az úrbéri tabellát, amely a községben lakó jobbágyokat és zselléreket név és telkük qualitása szerint tüntette fel és megállapította az arányosan teljesítendő úrbéri szolgálatokat. Az urbárium helyi kihirdetése után a végrehajtó tisztviselők az eljárásról jelentést készítettek, ami az úrbérrendezés záróaktusa volt.

79 Az úrbéri szabályozás alkalmával a végrehajtó biztosok a külön helyi úrbérrel, szerződéssel rendelkező helyeket összeírták és szerződéseiket felülvizsgálatra felküldtek a helytartótanácshoz.

80 Az Urbárium a kontraktuális állapot felszámolását, ennek előnyei ismeretében, az úrbéresnek beiktatott helységekben sem

81 tette kötelezővé, hanem e helységek kontraktusát úrbérpótló szerződésnek tekintette, amelyekben megállapított jobbágyi szolgáltatások nem lehettek súlyosabbak az Urbárium által előírtaknál. így a földesuraiknak tilos volt olyan szolgáltatást kikötni, amelynek a szedését és követelését az Urbárium megtiltotta, s ha e szerződésben foglalt kötelezettségek az úrbérieknél keményebbek voltak „azok az úrbéri mértékre vitessenek vissza".

82 Következésképp a jobbágyok sorsa a szerződéssel, azt egészében tekintve, rosszabbá nem válhatott. Azokban a kontraktuális helységeikben, ahol az 1767. előtt kötött szerződések 292