Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

rázatot arra is, hogy az eredetileg egyenlő osztású földhasználat mellett a lakosok kezén miért találhatók eltérő nagyságú földterületek. A területünkön fennállott földközösség funkciója kimutathatóan ez időben már csak a határ művelhető részének két-három nyomásra (calcatura) való felosztásában állt, ugyanis a nyomáskényszerrel történő gazdálkodási mód mellett lehetetlen volt elkülönült művelést folytatni. Az ország egyéb területein a 18. század második felében már gyakori volt az egyéni földhasználat. A földesurak regulációs eljárással, esetlegesen mérnöki kiméréssel is, meghatározták az egyes jobbágy által birtokolt telket és a hozzá tartozó földeket és ezzel megszüntették a földközösséget. Ha a jobbágyi teleknagyság megállapítása meghatározott arány szerint és mérnöki felméréssel ment végbe és utána a jobbágyi szolgáltatásokat pontosan lerögzítették, szabályos telekrendszer bevezetéséről beszélünk. A földesúr a végrehajtott telkesítéssel értékesíteni tudta azokat a rossz földjeit is, amelyeket a földközösség rendszerében Önként senki föl nem vállalt volna. Hasonló célból történi; az ekéstelek bevezetése. A földesurak legtöbbje ugyanis kellő uradalmi személyzettel nem rendelkezett, ezért a földeket nem mérette fel négyszögölek szerint, hanem csak a régi zsinórmértékhez, az eke nagyságához képest osztotta ki véglegesen. Ez a biroklásforma a szabályos telektől abban különbözik, hogy a földek itt nem szabályos telekrészek arányában, hanem az egykori földközösségi ekerészek arányában kapcsolódtak a belső telekhez.

55 Falvainkban az Urbáriumot megelőzően nem került sor telekrendszer bevezetésére és ugyanígy a majorföldek kihasítására sem. Az uradalomnak nem állt érdekében, hogy pontosan megszabja az egyes jobbágy telkét és ehhez tartozó földjének nagyságát, részben mert önálló majorsági gazdálkodást nem folytatott, így földre sem volt szüksége, részben azért, mert a határt jó minőségű, bőven termő földek és irtások alkották, ezeket a földeket a jobbágyok még növekvő szolgáltatás mellett is, gazdaságosan művelték meg. így a fennálló kontraktus, amely bizonyos mértékben amúgy is függetlenítette a jobbágyi szolgáltatásokat a rossz termés, árvíz stb. eseteitől, azzal, hogy kötelezettségeiket meghatározott értékben, túlnyomórészt pénzben rögzítette, az uradalomnak biztos helyzetet jelentett.

56 Az 1767-es Urbárium és falvaink úrbérrendezése Az 1767-es úrbérrendezés időszaka A 1.8. század közepétől a 19. század közepéig terjedő időszakban KeletEurópa országaiban a mezőgazdasági termelés egyre nagyobb nehézségekkel küzdött. Az agrártársadalom fennálló struktúrája bénítóan hatott a termelőerők fejlődésére, az új mezőgazdasági módszerek bevezetésére.

57 A 18. század közepétől Magyarországon a jobbágy helyzetét a fokozatos romlás jellemezte. Ez a tény a jogirodalomban közismert, részletes elemzésével és számos következménye vizsgálatával a közelmúltban is több munka foglalkozott.

58 Csupán alapvető vonulatait érintve ennek a sokoldalú és összetettségében is hatalmas történelmi és gazdasági folyamatnak, még csak egyes részletekben sem törekedve a teljességre, a következőkre kell utalnunk. A Habsburg-birodalom 1740-es évektől meginduló állandó háborúi, az egységes osztrák piac kialakulásával, új megváltozott gazdasági helyzetet készí19 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 289