Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

tettek elő Magyarország számára. Ezzel összefüggésben a bécsi udvar gazdaságpolitikája Mária Terézia korától kezdődően, kifejezetten arra irányult, hogy Magyarországot, mint a birodalom élelem- és nyersanyagbázisát, az agrártermelés vonalán, tehát alárendelt helyzetének korlátain belül, jobb termelővé fejlessze.

59 Az addigi gyér számú lakosság feltöltődése a telepítéssel, majd a természetes szaporodással, a rendelkezésre álló munkáskéz, munkaerő mennyiségi gyarapodása ezen alapjaiban megváltozott gazdasági helyzetben igen lényeges kérdéssé váltak.

60 A földesúr, akinek eddig esetleg egzisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy a jobbágyot minél kedvezőbb — költözési és szolgáltatási feltételek biztosítása árán is birtokaira befogadja és ott tartsa, a kedvező piaclehetőségek kialakulására a termény- és pénzszolgáltatások emelésével reagált. Ez az az időszak, amikor a földesurak egyrészt az addig korlátot jelentő jobbágyi szolgáltatásokat pontosan lerögzítő szerződéseket félreteszik, vagy újakkal, súlyosabbakkal helyettesítik, másrészt a szokás szerinti szolgáltatások felemelését határozzák el. A 18. század közepétől létrejött kedvező értékesítési lehetőség tehát a jobbágyterhek jelentős emelését hozta magával, egyre növekvő mennyiségű termékhányadot kívántak kisajátítani a földesurak, a földesúri tulajdonjog újabb, erősebb hangsúlyozása mellett. Az úrbérrendezés okait, létrejöttének körülményeit csak újabbkori történetírásunk tette vizsgálat tárgyává és tárta fel

61 A Mária Terézia által 1767. január 23-án kiadott, az ország nagy részére vonatkozó végleges úrbéri rendelet a jobbágy telki állományát, az utána járó szolgáltatásokat és kötelezettségeket pontosan lerögzítve kívánta a jobbágy személyében, az állami adófizető képességet megóvni és ezzel egyidejűleg a földesúri terhek emelésének gátat emelni.

62 A rendezést az uralkodói rendelet értelmében minden olyan helységben el kellett végezni, amelyben úrbéres földet bíró parasztok éltek, függetlenül attól, hogy az illető helység milyen jogállású volt. Így nemcsak a jobbágyfalu, hanem a kuriális helységek és a kiváltságokat élvező mezővárosok is számba vétettek. A szerződéses helyek, akár mezővárosok, akár falvak, azonban csak akkor kaptak urbáriumot, ha az Urbárium előnyösebb helyzetet biztosított számukra, egyébként nem.

63 Az Urbárium eszmei adóalapja a szabályos egésztelek lett. Az Urbárium következményeit tekintve meg kell jegyeznünk a következőket: Az úrbéri rendelet a jobbágytelki állományt pontosan megszabta, bár e pontosság csorbát szenvedett mérés hiányában, a bemondás következtében. Amíg a 18. század eleji jobbágytelek változó nagyságú lehetett, az Urbárium bevezetése után országosan ennek helyébe, a változatlan terjedelemben rögzített jobbágy telekrendszer lépett és ezzel a rendelet a paraszti földhasználatot korlátok közé szorította.

64 Az Urbárium e vonatkozásában ugyanazt eredményezte, amit az egyes földesurak által az ezt megelőző időszakban külön-külön lefolytatott regulációs (telekszabályozási) eljárások. A földközösségi formában gyakorlatban levő azon földhasználatot számolta fel mindenütt és általánosan az Urbárium, amely a népesség növekedésével arányosan bővítette a közös föld terjedelmét, az igaerő változásánál fogva a jobbágyság vagyoni erejéhez igazodott, (ennek megfelelően növekedett vagy csökkent a jobbágy számóra a kiosztott foldjutalék és utána az úrbéri terhe is,) s így következésképp korlátozó erejével a jobbágyságon belüli nagyobb vagyoni differenciálódást is megakadályozta. 290