Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

ismereteit. A régi apparátussal nemcsak II. József, de a kancellária reformterveit sem lehetett megvalósítani. Az első félév logikus következménye volt tehát az a felismerés, hogy őrségváltást kell végrehajtani a megyei igazgatásban: új garnitúrára van szükség az új követelményeknek megfelelő munkához. Honnan vegyék ezt az új garnitúrát? A kerületi főispán nem ismerte a megyét, nem tehetett mást, mint az általa ismert emberek közül igyekezett kiválasztani azokat, akikre építhetett. így lett Tolna megye új alispánja az uralkodó által kinevezett Kapuváry Károly (baranyai főadószedő, akinek azonban Tolnában is voltak birtokai és így nem számított teljesen homo novus-nak). Az új alispán már királyi tisztviselő volt, udvari tanácsosi címet kapott, immár semmi nem kötötte a Karokhoz és Rendékhez, ezért ki lehetett bővíteni jogkörét is: az egész megyei apparátus elöljárójává vált, az uralkodótól penziót (nyugdíjat) igényelhetett, országos tisztségekbe való kinevezésnél (királyi táblai ülnök, helytartótanácsi tanácsos) elsőbbséget élvezett. A királyi döntés nyíltan beismeri: a meghatározott célok elérésében az ügyintézési mód mellett döntő szerepe van az egyéni tulajdonságoknak (a hivatalnok becsületességének, jelleme és szelleme tisztaságának), egy ilyen jellegű hivatalnoksereg megteremtése érdekében kapott az alispán nagyobb hatáskört. Minthogy szerepe megnőtt és tisztségét az igazgatás eredményessége szempontjából döntőnek minősítették (információja helyességétől függ az országos döntés megalapozottsága, de döntő szerepe van a végrehajtásban is) ezért fizetését is felemelték, Tolnában évi 1200 forintra.

153 A megyei apparátust meglepetésszerűen érte a változás, alaposan megrongálta a le nem váltott tisztikar egészségét (a másod-alispán is rossz egészsége miatt mondott le tisztségéről), a megelőző periódusban tanúsított; passzív, de olykor nyílt rezisztencia után ez is érezhetően visszavetette az igazgatási reform továbbépítését. Ehhez hozzájárultak még a reform első szakaszában is megmutatkozó voluntarista hibák (az igazságszolgáltatási tisztségek megszűntek már a megyénél, de a Judicium Subalternum-ok még nem kezdték meg a munkát, néhány hónapon keresztül teljes bizonytalanság uralkodott az igazságszolgáltatásban) — de ennek elemzése már átvezetne bennünket a jozefinista reform második szakaszának elemzéséhez — erre azonban itt nem nyílik lehetőség. 3. A szolgabírák munkája Az állami feladatok végrehajtásában Magyarországon — a XVIII. században éppúgy, mint korábban — döntő szerepük volt a szolgabíráknak: elsősorban rajtuk múlott, hogy az uralkodó vagy valamelyik dikasztérium, illetve a megye üdvös (vagy káros) rendelkezései hogyan kerültek végrehajtásra. Tőlük függött, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai életben megmutatkozó pozitív és negatív tendenciákat az államvezetés idejében fel tudja-e ismerni, ezzel kapcsolatban meg tudja-e tenni a szükséges ösztönző vagy korlátozó intézkedéseket, hiszen mindezekről elsősorban a judliumok adtak információkat. Ugyanígy döntő szerepe volt a szolgabírónak az igazság kiszolgáltatásában is: nemcsak ítélőszéket tartott kisebb értékű polgári perek eldöntésére, csekélyebb súlyú büntetőügyek megítélésére, de a felsőbb fórumok előtti perekhez is rendszerint ő szerezte be a bizonyítékokat (jobbára tanúvallomások formájában), ellenőrizte az úriszéki ítélkezést, fontos szerepe volt a jogerős ítéletek végrehajtásában is. Egyszóval: a mindennapos állami muntaa sikere vagy kudarca nagymértékben rajta állt 244