Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

marhakereskedőket vagy parasztokat (akik vásárra hajtják a jószágot) el kell látniok okmányokkal, amelyek tanúsítják, hogy az állat felvásárlásának (vagy felnevelésének) körzetében semmiféle járvány nincsen. Ugyancsak tükrözik a források, hogy járvány esetén az apparátus gyorsan intézkedett. Így például a simontornyai járás főbírója — amikor Kisszékely község hírnök útján jelentette 1786. aug. 6-án a „vész" kitörését — azonnal utasította a községi bírót: szénát, szalmát, vagy — bármilyen — jószágot nem szállíthatnak ki a község határából, az elhullott állatokat kötelesek az előírásoknak megfelelően elföldelni; egyben „közhírré tettem az esetet a járásban, jelentést tettem Alispán Urnák, kértem, hogy a megyei orvost az eset kivizsgálására, valamint a legmegfelelőbb gyógymód megkeresésére küldje ki és a bajt az egész megyében kurrentáltassa" — ahogy a főbíró ezt az esetet naplójába bejegyezte.

142 c) Ennél sokkal rosszabb kép tárul elénk akkor, ha a jozefinizmus egy másik gazdasági célkitűzésének eredményét tesszük mérlegre. II. József kormányzata nemcsak a tervszerű erdőgazdálkodásra fordított nagy gondot, hanem arra is törekedett, hogy gyorsan növő és gazdaságilag is hasznosítható fákkal ültessék be — főképpen a fában szegény országrészekben — az egyéb módon nem hasznosított területeket. A megyék megkapták a „tervet", a tisztségviselőknek pedig rendszeresen jelenteniük kellett, hogy az elmúlt (rendszerint félesztendős) periódusban mennyi eper- (szeder-), hárs-, akác-, jegenye-, fűzfát stb. ültettek ki, ebből mennyi száradt ki, illetve mennyi eredt meg. E jelentések teljesen semmitmondóak, az igazgatási vezetők részére gyakorlatilag használhatatlanok. Erre csak egy példa a dombóvári járás tabelláris jelentéséből. Eszerint mind Döbröközön, mind Értényben 1785-ig 3—3000 fűzfát ültettek ki; ezekhez járult még az 1785-ben kiültetett 200 (D) illetve 450 (É); az egészből él (ex his pullulat) Döbröközön 2400 (a 3200-ból tehát a megmaradási arány 75 százalék), Értényben viszont csak 112 (nagyon precíznek tűnik ez a szám, tehát 3450 fűzfából ebben a községben alig 3 százalék maradt meg.)

143 Egyáltalán: hogyan lehetséges az, hogy az igénytelen fűzfa ebben a községben nem tudott gyökeret verni? Olyan kérdés ez, amelyet a megyei vezetők nyilván nem tettek fel maguknak, továbbították a tabellát és lerakták ezzel annak a nemesi statisztikai szemléletnek az alapjait, amelyet Mikszáth oly szellemesen figuráz ki több írásában. d) Végül még egy statisztikai tabellával untatom az olvasót: a megyei utak és hidak állapotáról készült táblázatos jelentés elemzésével. Az ilyen jelentéseket rendszerint a megyei mérnök irányításával tevékenykedő különbizottság készítette el és valamennyi tabella közül ezek a legprecízebbek és legegzaktabbak. A tabellák feltüntetik az egyes megyei utak hosszát, minőségét (mennyi az útból a jó, közepes és rossz minőségű szakasz); külön-külön feltüntetik azt is, hogy az út mennyi folyót, patakot, vagy egyéb vízfolyást szel át, ezeken hány öl hosszúságban van kő-, illetve fahíd; milyen a hidak állapota; hol van komp-, illetve hajóátkelés; milyen a töltések hosszúsága és ezek állapota. Végül nagyon precízen feltüntetik azt is a kimutatások, hogy az úttól — menetet és jövetet egybeszámítva — hány óra járásra lehet követ, kavicsot, homokot és fát, illetve beépíthető cserjét találni.

144 A kitűnő és valóban mérnöki munkának azonban nem lehet egyéb konklúziója: „az utaktól nagy távolságra van az építőanyag és ezért nemhogy azok megjavítása, de fenntartása is meghaladja az adózó nép erejét". Ebihez még azt is hozzá kell tenni, hogy az ilyen jellegű közmunkák megszervezése sem volt minden esetben megfelelő: kirendeltek egy-egy 16 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 241