Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

1689-ben kb. 25-en lakhattak itt. 1695 novemberében Jány Ferenc bátaszéki tiszttartója azt írta urának, hogy „lakos szekszárdiak mind elmentek Tolnára lakni, csak postamester maradt meg, mert nem akarta egyáltalán apátúr szenvedni a rácokat és kálvinistákat."

91 Az ilyen híreket természetesen nem szabad szó szerint vennünk, még ha oly közeli helyről jöttek is, mert az 1696-i összeírásban felsorolt 13 családfő közül a sorban a legelsőt, aki tehát valószínűleg a bíró volt, Iszkázy Ferencet, már 1690-ben említi egyik jelentésében az újpalánkai kamarai tiszttartó, tehát nem költözhetett el 1695-ben s azóta sem jöhetett ide. De az említett 13 családnak állataik, szántóik és termő szőlleik voltak már itt, tehát régi itteni lakosoknak kellett lenniök. 1700-ban 70 nős ember lakott itt, de kevésnek volt állata, s ekkor még 1 1/4 évi mentességük, libertas-uk volt, tehát 1698 végén vagy 1699 elején jöhettek ide. Azokról, akik 1699-ben költöztek ide, azt jelentette az újpalánkai kamarai tiszttartó, hogy mind katolikusok és nagyon szegények. 1703-ban 59 jobbágygazdát találunk itt, akik közül 56 nős volt és 3 özvegy, továbbá 10 nős és 4 nőtlen fiút. Zsellér 20 lakott itt, közülük 10-nek volt valami birtoka, 5 egészen szegény volt; ezek 16 féltelken, 20 árendás telken és 10 zsellértelken gazdálkodtak.

92 A népesség vándorlása tehát állandóan folyt ezekben az években, s nem ritkán egészen ki is cserélődött egy-egy hely lakossága. Szekszárdra pl. 1703ban hét telepes jött — három Kakasdról és négy Varsádról, — de azt jegyezték meg róluk, hogy ismét el is mentek.

93 Űj telepesek folyton jöttek-mentek; jöttek a megye más falvaiból, de az ország más részeiből is. Azonban nemcsak a véletlen rendezte ezt a vándorlást és települést, hanem a földesurak is, akik a nyugalmasabb idők beköszöntével igyekeztek birtokaikat benépesíteni s így jövedelmezővé tenni.

94 Az egyik régi földesúr, Karacsics, már 1689-ben kezdte betelepíteni birtokait,

05 de nagyobb arányokban ez csak a kilencvenes évek derekán indult meg. Elöl járt e tekintetben Esterházy nádor, aki nemcsak maga szabadította fel telepeseit három évre minden szolgáltatásuk alól, hanem a megyénél is közbenjárt, hogy legyenek rájuk tekintettel a porciók kirovásánál, mert —• mint 1695-ben írta ozorai és pincehelyi embereiről, „csak mostanában kezdenek lassanként gyarapodni s az helységet szállogatni".

96 Viczay báró is már 1696-ban kért mentességet a porciófizetés és az elszállásolás alól Ireg pusztája újonnan települői részére, s ezt meg is adja a megye, de csak két évre.

97 1700-ban Dorog mint kálvinistákkal újonnan települt hely szerepel, s ugyanazon évben telepítette be Harc birtokát P. Rácz pécsi pálos prior s kapott a megyétől szabadságot lakói részére, de csak egy évre. Az 1703-i összeírásban mint újabb — egy-két-három éve jött telepesek említtetnek Dorogon, Faddon, Kakasdon, Pincehelyen és Döbröközön.

98 Volt azonban ennek a kérdésnek egy más oldala is. A jobbágyok gyakran, akár volt rá komoly okuk, akár nem, ha valami miatt nem tetszett nekik a helyük, fogták magukat, otthagyták s mentek jobbat keresni. Nem egyszer az volt a távozásuk oka, hogy megszűnt a libertas-uk, amelynek alapján mentességet élveztek a földesúri és a megyei terhektől, s új helyet kerestek, ahol ezt a szabadságot ismét megkapták. Ez tehát nemcsak a földesurát érintette, hanem a megyét is, de rajta keresztül legérzékenyebb pontján fenyegette az államot is, 23