Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

a felvilágosodás követelményeivel összhangban nagy hangsúllyal húzza alá az Utasítás a börtönviszonyok javítását, azt, hogy a büntető kérdéseket a megyében az emberiességnek és méltányosságnak megfelelő, ahhoz illő módon kezeljék.

103 c) Az Instructio harmadik része (92.—132. §) az egyes szakigazgatási területeken végzett munkában követendő szabályokat tartalmazza. Ahogy az utolsó szakaszban az Utasítás kiadója megmondja: e feladatokat hatályos rendelkezések írják elő, ezekből vették és fogták rendbe az előírásokat — az Utasítás sorra veszi az adóügyi, kereskedelmi (és termelés-fellendítési), egyházi, vallási, katonai stb. feladatokat, amelyek a megyére várnak, illetve amelyekben valamilyen szerepe van a megyei apparátusnak. E részben különös hangsúlyt kapnak az urbariális feladatok (a viták gyors lezárása, az ellenőrzések precíz végrehajtása stb.) Néhány érdekesség az Utasítás e részéből: katonai executiot a központi előírásoktól eltérően csak a kerületi főispán rendelhet el. A szolgabírák feladatul kapták: a lehetőségekhez képest gondoskodjanak arról, hogy az adófizetésben elmaradt községek jussanak kereseti lehetőségekhez, munkaalkalomhoz (sajnos, nem részletezi az Utasítás, hogy ezt hogyan lehetne végrehajtani, a szolgabírónak erre ugyanis csak egy lehetősége nyílt — a hátralékos községet rendelhette ki olyan közmunkára, amelyért napszámot fizettek). Ugyancsak figyelemre méltó a megyei mérnök részére adott feladat: ellenőrizze a fontosabb hadi- és kereskedelmi utakat, húzza ki a „léniát" (javítsa ki az út vonalát), jelölje meg, hogy a kiigazítás földesúri kezelésben lévő vagy paraszti földeket érint-e; készítsen tervet a munka végrehajtására (melyik község — hol — mennyi munkát végezzen, ki fogja ezt a munkát irányítani, honnan kapnak anyagot, mikor kezdődik és mikor fejeződik be a munka stb.) De szerepelnek az Utasítás e részében a gyorsan növő fák telepítésére, a selyemtermelés fokozására és hasonló aufklárista jellegű munkák elvégzésére vonatkozó feladatok. Az Instructio alapját a Főispáni Utasítás elkészítése során alapul vett kancelláriai anyag képezi (Brunszvik, Pászthory és a többi tanácsos javaslatai), de egyben tükrözi a kerületi főispán és titkára (Hajnóczy József) törekvéseit, valamint egyéniségét is: némelyik szakasz csak az elvi kívánalmakat, a törekvéseket fogalmazza meg, a másik már jó gyakorlati megoldási módszereket ír elő. Gyakran találhatók az Instructio-ban minuciózus, technicista ügyviteli előírások — amelyek nem is mindig valósíthatók meg. Ne feledjük azonban: ez a korszak a felvilágosítók kora. Széchényi és Hajnóczy is őszintén hiszi, hogy elegendő racionálisan megtervezni dolgokat, kihúzni a „léniát" és akkor egycsapásra megváltozik a világ. Ez az Instructio mindenesetre eltér a Mária Terézia által kiadott Főispáni Utasításoktól: nemcsak igényeket fogalmaz meg, hanem struktúra-építési, apparátus-működési elveket is rögzít. Átfogja a megyei igazgatás teljes keretét, valamennyi ágát és szintjét, a valódi értékét azonban elsősorban az szabja meg, hogy mi valósult meg mindebből a gyakorlatban. Az Alispáni Utasításnál sokkal nagyobb jelentősége van azonban a „Kérdések"-nek. Megfogalmazásához az adott alapot, hogy II. József a „működő főispánok" elé elsődleges feladatként állította: ismerjék meg kerületük „fizikai és morális helyzetét", azaz a „terepre" és az emberekre vonatkozó adatokat, enélkül nem lehet konkrét a munkájuk. A megismerés megkönnyítésére ő maga is megfogalmazta „Észrevétel"-eit egy-egy kerület megyéiről, az itteni utazásai során szerzett benyomásairól és a közvetett módon, források (jelentések, ügyiratok stb.) révén megismert problémákról.

104 15 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 225