Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

falusi nótárius megválasztása után köteles legyen jelentkezni a vármegye jegyzőjénél. A megyei nótárius ellenőrizze: rendelkezik-e a falusi jegyzőjelölt az igazgatási munkák elvégzéséhez szükséges ismeretekkel, milyenek az eddigi tevékenységére vonatkozó tanúsítványok (attestátumok — ha egyáltalán rendelkezik ilyennel). A munkakört csak akkor foglalhatja el, ha a megyei ellenőrzés eredménye pozitív. A tervezet elkészítője számol azzal, hogy a XVIII. sz. végének konkrét körülményei között — az alkalmas személyek csekély száma miatt — nehéz lesz funkciójukban megtartani a rátermett és megbízható nótáriusokat, ehhez legmegfelelőbb eszköz az lenne, ha magasabb fizetést biztosítanának számukra.

90 Ha erre csak a nagyobb községek képesek —a kisebbek többen tartsanak el egy jegyzőt, aki a legnépesebb faluban lakna és onnan látná el valamenynyi községe nótáriusi teendőit. Hogy a kancellária tulajdonképpen milyen szerepet szán a jegyzőknek, azt mutatja az a rendelkezés, amely szerint a nótárius a paraszt részére köteles ingyen elkészíteni a bárhova címzett panaszleveleket, kérelmeket és egyéb okmányokat, csak a papírköltséget számíthatja fel. Sok egyéb célszerű elképzelés van még a kancellária Instructio-tervezetében, ezek mind a valóságos helyzet egyik-másik problémáját hivatottak felszámolni, így többek között: a) Meg kell teremteni a megyei jegyzők között valamilyen racionális munkamegosztást, el kell érni, hogy mindegyiknek kialakuljon a saját ügyintézési területe, amelynek ellátásáért elsősorban felelős. b) Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy a terület, valamint a lakosság nagyságától függetlenül a tisztségviselők száma körülbelül mindenütt azonos. Emiatt a kisebb megyében nagyobb terhet kell az adózónak hordoznia, a nagyobb megyében viszont aránytalanul több munka nehezedik a tisztségviselők vállaira. Az álláspont logikus konklúziója: célszerűen kell megalakítani az igazgatási kereteket (megye, járás), ugyanígy kell meghatározni az apparátus létszámát is, viszont mindenütt azonos fizetést kell adni az azonos tevékenységet végző személyeknek. A kancellária nem ért egyet a „kaptafametódus" alapján történő szervezetépítéssel: egy megye — egy orvos, egy járás — egy seborvos, valamint bába. Álláspontja szerint inkább az igazgatási egység területén élő emberek száma, az állattartás fejlettsége stb határozza meg az egészségügyi igazgatási szervezet létszámát. Az igazságszolgáltatás meggyorsítására is figyelemre méltó javaslatokat tesz a kancellária: az egyik alapelv, hogy a polgári és büntető ügyeket külön fórumok tárgyalják. Itt is alapvető követelmény az ügyek viszonylag gyors elintézése, valamint a törvényes és rendeleti előírások betartása. Az úriszékkel kapcsolatban mik a legfontosabb teendők? Nagyobb uradalmakban rendszeresen tartsák meg, kisebbekben mindig, ha erre szükség van; az elnöki funkciót az úriszéken mindig a földesúrtól független, kívülálló, joghoz értő személynek kell betöltenie; a szolgabíró kísérje figyelemmel az úriszéki bíráskodást és intézkedjen a hiányosságok megszüntetésére. Az úriszéktől megfellebbezett ügyekben a megyei fórumok gyorsan döntsenek, a kisebb úrbéres pereket a rendkívüli (hetenként ülésező), a jelentősebbeket pedig a rendes úrbéri sedria zárja le. Igen progresszívnek kell értékelni azt a propozíciót, amelyet a kancellária a büntetőügyek gyors elbírálása érdekében terjesztett elő. A kiindulási alap szerint két célt kell elérni: a cselekmény elkövetését minél gyorsabban kövesse a büntetés, másrészt — a tisztségviselők ne élhessenek vissza a jus puniendivel, ne alkalmazhassák azt önkényesen. Ezért az őrizetbe vett gyanúsítottat 216