Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

extraordinárius módon kell elintézni, a feladatok végrehajtásáért az alispán egyszemélyi vezetőként felelős. b) Az ügyek nagy része viszont olyan természetű, hogy azokat feltétlenül a megye közgyűlése elé kell vinni. Ilyenek: az uralkodói és helytartótanácsi rendeletek, amelyeket akkor is ki kell hirdetni, ha a feladat sürgőssége miatt azokat a közgyűlés időpontjában már végre is hajtották. Hasonlóképpen közgyűlés elé tartoznak a vagyoni jogok biztosítása érdekében régebben kialakult aktusok (betáblázás, tiltakozás és viszont-tiltakozás, ügyvédvallások, nemesi adománylevelek kihirdetése stb.), mert a régen kialakult törvényerejű szokások szerint ezek csak a kihirdetéssel hatályosak, így nyernek publicitást és a bírói gyakorlat is megköveteli a közgyűlési kihirdetést. Ugyancsak szükségesnek tartja a kancellária, hogy a közgyűlésen olvassák fel a jegyzőkönyveket, hallgassák meg a megbízások végrehajtásáról megtett jelentéseket, tájékoztassák a közösséget minden időközben elintézett ügyről. A javaslat azonban mégsem az eddigi gyakorlat konzerválására irányul, ilyen ügyekben a kongregáció nem deliberatív szerv, hanem csupán ellenőrző szerepe van: biztosítja az uralkodó osztály tagjai számára azt a lehetőséget, hogy tisztségviselőik működését szemmel tartsák, az őket érintő ügyek elintézését figyelemmel kísérjék. A közgyűlés csak olyan kérdésekben határoz, amelyekben a döntés joga számára van fenntartva, egyéb ügyekben legfeljebb hitelesíti tisztségviselői tevékenységét, vagy az ügy csupán „tudomásukra szolgál". Az igazgatási reform szempontjából sokkal nagyobb jelentőségű a többi javaslat. Közülük mindjárt az első: „valamennyi megyének legyen — ez minden jól szervezett államban megtalálható — egy állandó centruma, és a székhelyen mindig működő adminisztrációja". Egyik alispán, a megyeszékhely járásának valamelyik szolgabírája és esküdtje, egy-egy jegyző, adószedő, valamint ügyész — a megyei igazgatás stabil stábjaként — állandóan tartózkodjék a megye székhelyén. Az alispán átveheti a beérkező kérelmeket, rendeleteket, és azonnal intézkedhet azok megvizsgálására vagy végrehajtására. A jegyző vezetheti a nyilvántartást és irányíthatja az apparátusban különféle elnevezésekkel dolgozó fogalmazók munkáját; az ügyész átveheti a szolgabíráktól beküldött befogott személyeket (okmányaikkal együtt), sőt ez a stáb arra is alkalmas, hogy hetenkint egy napon — rendkívüli büntető sedriaként — ítéletet is hozzon a kisebb súlyú cselekmények elkövetésével vádolt személyek ügyében. Meg lehetne határozni: melyek azok a (fontosabb, nagyobb súlyú) büntetőügyek, amelyekben kizárólag csak a negyedévenként sorra kerülő rendes büntető sedria dönthet, a többi büntető perben azonban vagy a szolgabíró (erről később — HL) vagy a rendkívüli büntető sedria ítéljen. A kancellária véleménye szerint így hatékonyabbá válik az igazságszolgáltatás és nagyobb lesz a rend, valamint a törvények tisztelete. A kancellária tisztában van azzal, hogy a megyei munka a szolgabírákon áll vagy bukik: ők az igazgatásnak, valamint a bíráskodásnak egyaránt kezei és lábai, bármennyire jó elképzeléseket dolgoz ki a fej, akármilyen forró a szív, ha a kéz és a láb nem mozdul, az eredmény elmarad. A jó szolgabírói munkához azonban meg kell szüntetni a járások közötti aránytalanságokat: nagyjából legyenek egyenlő nagyságúak, célszerűen igazodjanak a lakosság számához, a terület nagyságához, egy adott táj földrajzi viszonyaihoz. Ezen túl is célszerű a járást megosztani — körzetekbe, vagy numerusokba — a főbíró és a vice-judlium között, így áttekinthetőbb és irányíthatóbb a járás. (Érdemes megjegyezni, hogy Tolna megye két nagy járása — a dombóvári és a földvári 214