Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

mok érdekében — az uralkodó sebtiben született és nehezen realizálható elképzeléseinek korrigálására való törekvés emésztette fel. Ebben az esetben is mindent megtett a kancellária azért, hogy a feladatok konkrét meghatározása feleljen meg a magyar valóság körülményeinek, törekedett arra, hogy a reform mellé — a lehetőségekhez képest — minél több embert lehessen felsorakoztatni. Figyelmet fordított a vadhajtások levágására, de — csak a vadhajtásokat akarta elpusztítani. Nagy gondot kívánt fordítani a kancellária is a megyei tisztségviselők kiválasztására, annál is inkább, mert tisztában volt vele: a kerületi főispán (akire néha 6—7 megye irányítása volt bízva) nem merülhet el a részletekben, ezért nagy jelentőségű, hogy a megyékben kik intézik a közügyeket, ezeknek milyen a képzettsége és jelleme. A kancellária is támaszt követelményeket: ne legyenek lekötelezettjei a megyei tisztségviselők egyetlen megyei földesúrnak sem (például bérlettel vagy betáblázott hitellel), ne fűzzék olyan szoros rokoni szálak senkihez, hogy a családi érdek vezesse az ügyek intézésében és a rokoni kapcsolat a pártatlan ügyintézés gátjává válhasson; követelmény az is, hogy nőjenek fel ahhoz a feladathoz, amellyel megbízták őket. Az uralkodó tervéhez képest alapvető eltérés viszont: továbbra is válasszák a tisztségviselőket. A tapasztalat is igazolja — érvel a kancellária —, hogy amennyiben a nagytekintélyű főispán jól vezeti a tisztújító közgyűléseket, nem lehet kibuktatni kitűnően működő tisztségviselőket, ezek gyakran évtizedekig funkcióban maradnak. A rátermett egyének funkcióban maradását még olyankor is biztosítani lehet, ha a megyében különféle nemesi érdekcsoportok működnek és ezek a legváltozatosabb eszközökkel törekszenek arra, hogy embereiket kulcspozíciókba juttassák: a kancellária szerint a főispán ilyen körülmények között is meg tudja találni a helyzetnek megfelelő eszközöket a klikk-harcok káros következményeinek megakadályozására.

87 Amíg II. József „Elmélkedései" csak a kerületi biztosi intézmény körül forogtak, a kancellária — talán furcsának tűnik ez a megállapítás — tovább lát az uralkodónál: tudja, hogy az egész igazgatási rendszer javításra szorul, és egy-egy főispán (valamint néhány hozzá beosztott tisztviselő) beállításával nem oldhatók meg a problémák, éppen ezért az Instructio alap-tervezetében Brunszvik sorra veszi az összes feladatot, amelyet megyei, járási vagy községi szinten a közjó érdekében végre kellene hajtani, mégpedig úgy, hogy megőrizzék a hagyományokból a jót és a reform végrehajtásához biztosítani tudják legalább a legjobb megyei elemek közreműködését. A kancellária javaslatának az a kiindulási pontja, hogy az igazgatás hasznosságáról és jóságáról mindenkinek meg kell győződnie, ez pedig csak úgy valósítható meg, ha az apparátus a törvényeknek és a rendeleteknek megfelelően (ezt ma inkább úgy fejezzük ki, hogy a törvényességet megtartva) működik, ha tevékenysége rendezett, állhatatos és egyöntetű. Ha már a törvényességet a kancellária alapvető feltételként jelölte meg javaslatában, az is törvényszerű, hogy a megyei közgyűlések fenntartása mellett foglal állást, de le akarja nyesegetni azokat a vadhajtásokat, amelyek a nemesi vármegyékben az ügyintézés gyorsaságát és hatékonyságát lehetetlenné tették. Mindenekelőtt a kancellária tervezete kétféle igazgatási feladat között tesz különbséget: a) Vannak olyan feladatok, amelyek elintézése nem tűr semmiféle halasztást, ezekben nem lehet bevárni sem a köz-, sem a kisgyűlést, ilyen ügyekben az alispánnak azonnal intézkednie kell. Ebbe az ügytípusba sorolja a javaslat az összes úrbéres panaszt, a felsőbb szervek részéről elrendelt vizsgálatokat, a hadsereg ellátásával kapcsolatos ügyeket, a kurrentációkat stb. ... Ezeket 213