Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

létén. Ilyen kérdésekben azonban az egyes megyék területén élő (de a kerület székhelyén működő) bírákból összeállított bizottság vizsgálja meg a kegyelmi folyamodványt, megteszi a megfelelő javaslatot, amelyet a főispán elfogad és kihirdet. A kerületi biztos kegyelmezési jogkörének másik korlátja: az államellenes bűntettekre nem terjed ki, másrészt a halálbüntetés meghatározott ideig tartó szabadságvesztésre váltásának esetében súlyosbításként nem rendelhet el a kerületi biztos megbélyegzést — ez továbbra is kizárólag uralkodói jog marad. Milyen káder-politikát kövessen a főispán? Nem szabad megengednie az alispánválasztást (egyetlen kivétel: ha az ő javaslata alapján maga az uralkodó rendeli el), „helyezzen nagy súlyt arra, hogy az emberek — ha már éveken át megismerkedtek az ügyintézés módjával — maradjanak továbbra is hivatalukban". Az is fontos feladata a kerületi főispánnak, hogy megállapítsa az alispánok rátermettségét: amennyiben valamelyiknél hiányoznak a képességek, azt félre kell tenni és jobbat kell helyére állítani.

83 Az „Elmélkedések"-ben természetesen nagy hangsúlyt kap az anyagi eszközökkel való becsületes gazdálkodás is: csak annyi adót szabad a jobbágyra kivetni, amennyi a közösség tényleges szükségleteire valóban kell; ha egy tisztségviselő nem engedélyezett feladatokra ad ki pénzt, ennek összegét magának kell megfizetnie; a kerületi biztosnak alapvető feladata — a létszámmal és az anyagi eszközökkel való takarékoskodás, ennek érdekében el kell bocsátani a nélkülözhető megyei huszárokat és hajdúkat. (II. Józsefnek és egyik-másik országos tisztségviselőnek — nyilván gyakorlati tapasztalat alapján — úgyszólván fixa ideája volt az igazgatási segédszemélyzet létszámának csökkentése, holott az igazgatás elé állított követelmények és feladatok állandóan nőttek.) Az uralkodó alapvető jelentőségű igazgatási programtervében feladatként szerepel még a kisebb megyék összevonása. Űj momentum és bizonyos fokig az uralkodó (és rendszere) gyökértelenségét, politikájának elhibázoittságát mutatja az „Elmélkedések" azon része, amely szerint „a főhadparancsnokság utasítást fog kiadni a brigadirosok, óbesterek részére, ennek értelmében minden egyes esetben, amikor katonai támogatásra van szükség, a királyi biztosok megkeresésére — és felelősségére — a katonai parancsnokok minden további felvilágosításkérés nélkül rendelkezésre fogják azt bocsátani. De arra is hatalmat kapnak a főispánok, hogy az uralkodó nevében katonai segítséggel bárkit — még privilegizált nemest vagy mágnást is! — minden további nélkül letartóztassanak és (a tényállástól, valamint a körülményektől függően) Bécsbe kísértessenek".

84 „Ilyen kérdésekben a kerületi biztosnak kímélet nélkül kell eljárnia, mert e fontos tisztsége betöltéséhez teljes bizalmat kapott Tőlünk. Nagyon jól szeme előtt kell tartania mindig azt az alapelvet, hogy egy helyesen gondolkodó uralkodó, valamint a haza érdekei soha sem választhatók el és ez a közös érdek nem egyéb az emberek többségének boldogulásánál. A biztosok (bárkivel szemben) minden kímélet nélkül, rettenthetetlenül végezzék munkájukat: oltalmazzák a jót, büntessék és szüntessék ínég a rosszat. Alapvető feladatuk tehát: adjanak elegendő és megfelelő információt a döntések kialakításához, majd utána ellenőrizzék és biztosítsák a parancsok végrehajtását."

85 Rendkívül szuggesztívek és első olvasásra meggyőzőek (sőt, szimpatikusak) az uralkodó gondolatai, figyelmes tanulmányozás után azonban kitűnik, hogy ezek tulajdonképpen egy ellentmondást nem tűrő, a maga igazáról az egész világgal szemben is meggyőződött autokrata parancsai. Még a terminus technicus-ai is inkább a katonai, mintsem igazgatási szótárba illők: nála a rendelkezés kizárólag Befehl, igen gyakran írja elő, hogy emberei „ohne mindeste 14* 211