Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

nagyváradi kerületi főispáni kinevezésénél elsősorban azt kifogásolta gr. Eszterházy, hogy Teleki erdélyi, így kinevezése sérteni fogja a magyar nemességet. Kifogásolta azt is, hogy protestáns és kinevezésével nagy protestáns lakosságú területek fölött nyerne hatalmat, ami szintúgy visszatetszést szülhet (ugyanez volt az egyik ellenvetése br. Prónay László kinevezése ellen is). Telekinél még rossz egészségi állapotára is hivatkozott, Prónaynál viszont arra, hogy eddigi pályafutása során csak a másod-alispánságig vitte. Helyette alkalmasabbnak ítélte Szentiványi Ferencet, a kancellária tanácsosát. Végül újra megismételte a 12 kerület létrehozására irányuló javaslatát. Az uralkodó döntése: legyen 10 kerület; Teleki kinevezése ellen — véleménye szerint — nem fog zúgolódni a magyar nemesség, egyrészt azért, mert máris főispánja az egyik megyének, másrészt a jövőben „Erdélyt és Magyarországot" egynek kell tekinteni; „egyébként az igen okosan elfogadott alapelvnek megfelelően csak a rátermettséget és a képességet, nem pedig a vallást kell figyelembe venni az emberek funkcióba állításánál"

79

, így visszalépés lenne, ha ezt az elvet a főispánok kinevezésénél mellőzné. Az Instructio-val kapcsolatban az uralkodó álláspontja: a meglévő főispáni utasítás mellett alapul kell venni „az általam említett szükségleteket és javításokat", valamint a kancellária „Elaboratum"-ának III. részét, amelyek végrehajtása nem tartozik országgyűlés hatáskörébe. Emellett hamarosan megírok még néhány Pontot és ezt megküldöm önnek további megfontolás végett."

80 A koncepció kialakításának első része ezzel lezárult: január 28-án küldte meg II. József a kancelláriának első elhatározását, február 10-re lényegében kialakult már a tíz kerület, kiválasztást nyertek a főispánjelöltek, sőt fel is rendelték már őket Bécsbe. A kancellária előtt az is világossá vált — még akkor is, ha ezt nem akarta tudomásul venni és mindent megtett végre is hajtható reformtervek elfogadtatásáért —, hogy az uralkodó abszolút úrként csak arra törekszik, hogy akaratának végrehajtására alkalmas személyeket állítson funkcióba, akik — elképzelése szerint — megfelelő (az ország múltjában addig alig ismert) hatalommal felruházva az eddigi megyéknél, a nemesi communitasoknál sokkal jobban biztosítják rendelkezései valóra váltását. Mire irányult az uralkodó akarata? Milyen eszközöket kívánt főispánjainak rendelkezésére bocsátani? Hogyan kívánta feladataikat meghatározni? A másik oldalt tekintve: a lényegében hasonló célok elérését milyen eszközökkel kívánta biztosítani a kitűnő erőkből álló, de a magyar valóságot is közvetlenebbül ismerő kancellária? Jól tükrözi ezt az a küzdelem, amely formailag a Főispáni Utasítás egyes rendelkezései, valójában viszont a módszer alapkérdései körül folyt az uralkodó és kancelláriája között. II. József febr. 10-én tett ígéretet arra, hogy újabb írásos anyagot bocsát a kancellária rendelkezésére, energiájára és munkastílusára jellemző, hogy ez az anyag két nappal később a kancelláriára meg is érkezett. A címe: „Elmélkedések, hogy milyen szempontból tekintem En hasznosnak a Magyarországon most beállításra kerülő biztosokat és mi legyen az alapja a számukra kidolgozásra kerülő Instrukciónak." (Betrachtungen unter welchen Gesichts — Punkte Ich die Nutzbarkeit der neu angestellenden Kommissarien in Hungarn ansehe, und welches die Grundlage ihrer Instruktion ausmachen muss.) Az „Elmélkedések" kitűnően tükrözik, hogy az uralkodót milyen elképzelések fűtötték, és az igazgatási reform végrehajtásával tulajdonképpen mi is volt a célja. Mi legyen a főispánok feladata? Röviden: intézzék el az ügyeket, tanítsák és vezessék az alárendelt megyéket, irányítsák azok hivatalnokait és őrködjenek az uralkodói parancsok pontos végrehajtásán. Hogyan tevékenykedjen a főis14 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 209