Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183
szokásos stílusában — kifejezi készségét, hogy az ügyet „minden késedelem nélkül, a legrövidebb idő alatt, a legpontosabban" lezárja (praescissa omni mora, in brevissimo termino, omni cum exactitudine) — a határnapot (amelyen a munkát meg kell kezdeni) viszont közelinek tartja. 51 Szinte megrendelésszerűen — a bizottság kijelölt összeülési napja előtt egy héttel, a közgyűlés utolsó előtti napján — megérkezik a megyéhez a baranyai alispán lemondó levele: beteg a máygodalispán, ezért ő nem tudja az elnöki tisztet betölteni. 52 Helyette a főispán Kajdacsi Antal baranyai főszolgabírót nevezte ki elnökké, az ő lemondó levelét — minthogy sok munkája nem teszi lehetővé a járástól váló távollétét — a következő, 1784. július 20-i generális kongregáción olvasták fel. 53 Ezen a közgyűlésen azonban személyesen is részt vett gr. Győry Ferenc főispán, aki a helyszínen intézkedni tudott és így hiába léptek vissza — összeférhetetlenségre, érdekeltségre valamint egyéb okokra hivatkozva — az egyes bizottsági tagok, ki lehetett egészíteni, munkaképessé lehetett tenni a vizsgálóbizottságot — csaknem fél évvel azután, hogy az uralkodó a vizsgálatot elrendelte ! 54 A megye természetesen nem hagyta szó nélkül, hogy tisztségviselőit (közte az ügyész addigi helyettesítőjét, aki ezen a kongregáción kapta meg kinevezését és tette le hivatali esküjét) a trón előtt „befeketítették", ahogy határozatuk említi: ők a gyakorlatban ismerték meg fiskálisuk rátermettségét és ügyességét, ezért nem tudják elfogadni, hogy kihagyják őt a vizsgálóbizottságból, de a községnek jogában áll — amennyiben a megyei fiskálisban nem bízik, akinek hivatali kötelessége a jobbágyok védelme — külön ügyvédet fogadni. 55 Az ügy intézése közben haladt a maga útján lassan — nagyon is lassan — előre. Az 1784. szeptember 9-én megkezdett megyei közgyűlésen a szolgabíró arról tett jelentést, hogy a parasztokat a nekik visszaadott föld megművelésétől a földesurak eltiltották és tiltakoztak a kiküldött bizottság „túlkapásai" ellen is. (A közgyűlés jogtalannak és alaptalannak minősítette az inhibitio-t és azt is megállapította, hogy a bizottság feladatának megfelelően járt el). 56 A munka azonban mégsem fejeződhetett be, mert a megyei mérnök hol valamilyen betegségben szenvedett, hol egyéb feladatokkal (Duna-tisztítási, Sárvíz-szabályozási munkákkal) volt elfoglalva, márpedig felmérés nélkül a földek helyzetének rendezését nem lehet végrehajtani. 57 Ezen a ponton ismét közbelépett — viszonylag energikusan — a Kancellária. Kissé maliciózusan jegyzi meg az ügy kancelláriai referense (Szentiványi Ferenc), hogy hasonló természetű vitákat nem így szoktak elintézni Magyarországon: a falu lakossága választ néhány bizalmi embert, akik a régi és az új helyzetet egyaránt jól ismerik, ezek a választottak a feszületre történő megesketés után megállapítják, hogy a régi és az új helyzet mennyiben tér el, az eltéréseket kiküszöbölik, a falu „köztudománya alapján" visszaállítják a régi helyzetet. Aki pedig ezt a rendezést sérelmesnek tartja, az „in via juris" — azaz peres úton — keresheti az igazát. 58 Ezzel lényegében elhárultak az „akadályok", úgy tűnt, hogy a jobbágyok mindannyian hamarosan visszakapják földjüket, ez valóban meg is történt — de csak 1785 nyarára. A bizottság (amelynek elnöke Tahy Antal paksi földbirtokos, táblabíró volt) szintén nem kapkodta el a gyönkiek panaszának elintézését. 1784. november 1-én megkezdte ugyan a munkát a községi ad hoc-esküdtek bevonásával, de tagjai közül „sokat elhívtak a népszámlálási munkák végrehajtására, másoknak a december l-ig tartó megyei közgyűlés, illetve a december 9-re kiírt megyei törvényszék munkájában kell résztvenniök", ezért kénytelen volt december közepéig felfüggeszteni tevékenységét. 59 Ez a terminus sem volt nagyon szerencsés: a bizottság — tájékoztatása szerint megkezdte, sőt félig be is fejezte már a 202
