Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

munkát, csak „a helyszíni szemléket nem tudta végrehajtani a tartósan viharos időjárás miatt" és ezért mi mást tehetett? Elnapolta tevékenységét 1785. már­cius l-ig. 60 Dicséretére szolgál a kis Gyönk községnek: nem elégedett meg azzal, hogy a parasztok visszakapták elvett földjeiket, állhatatosan követelte azt is, hogy a jogtalanul igénybe vett szolgáltatásokért — a földterületük felére csök­kentése ellenére robot-, valamint adóterhük változatlan volt! — valamint egyéb elszenvedett káraikért kapják meg a jóvátételt, az uralkodó 1784. január 20-án kiadott rendelkezéseinek megfelelően. Egyik beadványuk kapcsán újra „kitört a vihar": II. József figyelmét valahogyan elkerülte, hogy rendelkezését még mindig nem hajtották végre. Ez az eset — ahogy az aktára sajátkezűleg felírja —„ újra példát nyújt számomra arról, hogy a magyar megyékben mennyire lomhán intézik el az ügyeket" (hoc exemplum nóvum perhibeat, quam segniter negotia in provinciis hungaricis pertractentur) és ismét utasítja a kancelláriát (sub onere responsionis): kötelezze a gyönki földesurakat, hogy az irtványok ellenérték nélküli elvételével okozott 6279 ft. összegű kárt térítsék meg a jobbá­gyoknak; a falu kapjon állandó rétterületet; a megyei bizottságok költségeit (beleértve a falu által választott bizalmiak napszámát is) a földesurak fizessék meg; Balogh István főszolgabíró — a feddésen kívül — félévi fizetésének el­vesztésével bűnhődjön a gyönkiekkel szemben tanúsított magatartásáért, túl­kapásaiért. Ezeket az intézkedéseket már a kancellária is javaslatba hozta, II. József azonban — szokásához híven — a javaslatot ebben az esetben is kiegé­szítette: a földesuraknak az említett összegeket két héten belül kell megfizet­niök; a megye számára elő kell írni, hogy gondosabban ügyeljen tisztségviselői tevékenységére; a tisztségviselők pedig biztosítsák, hogy a jobbágyok — minél előbb kapják meg a kártérítést. Ezen kívül be kell fejezni a mértéktelen robo­toltatás nagyságának és a tizedszedéssel kapcsolatos visszaélések mértékének kivizsgálását, a jobbágyoktól ily módon törvénytelenül elvont összegeket is meg kell fizetni és ennek megtörténtéről a megye négy héten belül (a rendelet kéz­hezvételétől számítva) tegyen jelentést. Végül: az egész ügyben tanúsított maga­tartásáért a megye részére ki kellett fejezni az uralkodó rosszallását. 61 Gyönk, a kis tolnai telepesközség csaknem nyolcéves, szívós harc után megkapta tehát az igazságot: hiába rémisztgették, fenyegették földesurai, vala­mint a megyei urak, hiába fektették éveken keresztül az ügyükben hozott ren­delkezéseket, ezúttal a passzív rezisztencia, a királyi mandátumok és a felsőbb fórumok által meghozott ítéletek végrehajtásának szabotálása nem hozta meg a kívánt eredményt. A község ezen felül felbecsülhetetlen értékű erkölcsi elég­tételt is kapott: megkapta a parasztokat megalázó főszolgabíró büntetésképpen megvont fél évi fizetését, így nyert új erőt, így győződött meg arról, hogy urai bármilyen hatalmasok is — az ellenük elkövetett jogtalanságokra orvoslást kaphatnak királyuktól, a még ma is kalapos királynak nevezett II. Józseftől. A gyönkiek ügye azonban az uralkodó részére is olyan tanulságokat ho­zott, amelyek általános érvényű (zsinórmértékül szolgáló) rendeletben, úgy­nevezett normáléban nyert megfogalmazást, ennek rendelkezései gyakorlati­lag ma is „hatályban vannak" mindenütt, ahol a feladatokat valóban végre akarják hajtani. „Hogy az alsóbb szervek hasonló hanyag ügyintézése elkerül­hető legyen, a Kancellária utasítsa a Helytartótanácsot: minden ügyről, amely­ben vizsgálat indult — vagy amelyben az alsóbb hatóság jelentés megtételére van kötelezve — az ügyek referensei kötelesek megfelelő előjegyzést vezetni és — főképpen a jobbágyok panaszaira illetve elnyomására vonatkozó esetekben 203

Next

/
Thumbnails
Contents