Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

megosztásánál csaknem mindig egész falvak jutottak egyik vagy másik örökös tulajdonába. A gyönki jobbágyok is nehéz helyzetbe kerültek 1778-ban: földesuraik elvették irtványföldjeiket a Magyary-örökösök vagyonmegosztási eljárása során — úgy, hogy egy garast sem kaptak szorgalmukért; a telki állományt megkurtították és rosszabb minőségű földekre cserélték ki, ennek ellenére robotkötelezettségük (és egyéb szolgáltatásaik mértéke) változatlan maradt. Rendkívül sérelmes volt a gyönki jobbágyok számára az is, hogy — bár a birtokukban lévő földek területe felére zsugorodott — hadi-, valamint megyei adóterhük változatlan maradt, holott a Mária Terézia és II. József nevével fémjelzett felvilágosult abszolutizmus adóztatási politikájának egyik pillére volt: amennyiben az adóalap csökken, ennek arányában csökkenteni kell a fizetendő adó összegét is.

39 A község harcba kezdett: pert indított az uradalom ellen (ezt az úriszéken, valamint a megyei törvényszék előtt természetesen elvesztette) és kérelmekkel ostromolta az élete végéhez közeledő Mária Teréziát, egyszóval mindent elkövetett érdekei és jogai megvédésére. A megye utasítást is kapott az uralkodónőtől az eredeti helyzet visszaállítására (in integrum restitutio),

40 a tisztségviselők azonban nem hajtották végre a rendelkezést. A falu végső soron megnyerte az úrbéri pert is, amelyet harmadfokú fórumként már nem valamely osztályérdeket biztosító nemesi bíróság, hanem a Helytartótanács döntött el, ez a jogon kívül figyelembe vette a kincstári és állami érdekeket is. A Helytartótanács 1782. június 6-i határozatában megállapította ugyan, hogy az uradalomnak joga volt a régi szerződés félretételére és egy új megkötésére (mert az eredeti nincsen ellátva a perennális clausulával és így meghatározott időre szóló kötésnek kell vélelmezni, amelyet bármelyik fél szabadon felbonthat), de azt is kimondja: arra nem volt joguk a földesuraknak, hogy a irtványföldeket térítés nélkül elvegyék, hogy megcsonkítsák a jobbágyok telki állományát, arra sem, hogy az úrbéres valamint majorsági földeket összevegyítsék és maguknak tartsák meg a legjobb területeket. A Helytartótanács — minthogy a közterhek alapjául szolgáló földeket vettek el jobbágyaiktól és azokkal sajátjukként rendelkeztek — jogtalannak minősítette a földesurak eljárását és utasította a megyét: gondoskodjon arról — minden késedelem nélkül —, hogy a kérelmezők előbbi birtokukba (mind a telki állományt, mind pedig az irtványföldeket tekintve) haladéktalanul visszahelyeztessenek. A döntés azonban lehetőséget nyújt arra, hogy — amennyiben a visszahelyezést nem lehet végrehajtani, vagy a földesurak részére egyéb megoldás kényelmesebb — más fundust kapjanak a parasztok, amely az elvett területekkel mennyiségben, minőségben és termékenységét tekintve is egyenlő értékű (quantitate, qualitate et fructuositate par).

41 Egyben arra is utasítást kapott a megye: intézkedjék, hogy a fundus erőszakos elvételéből eredő minden kárukért kapjanak a jobbágyok méltányos és igazságos térítést, a Helytartótanács döntését a szolgabíró hirdesse ki a falu lakossága előtt — in lingua vernacula, tehát a lakosság anyanyelvén — a megtett intézkedésekről pedig 3 hónapon belül tegyen jelentést. Tanulmányunkban nincs lehetőség arra, hogy a gyönki parasztok hoszszan tartó és fordulatos (osztály) harcának egyes tartalmi elemeit, jogi problémáit boncolgassuk, az ügy fontosabb mozzanatainak áttekintésével mindössze egy célt szeretnénk elérni: bemutatni, hogy a nemesi megye miképpen hajtotta végre azokat a felsőbb rendelkezéseket, amelyek távolról sem az osztrák „gyarmatosítást" szolgálták, hanem a jogfosztott nép és a feudális állam ezúttal egy199