Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

beeső érdekeinek védelmét. Ezek a döntések a hatályos magyar jog szerint is jogsértésnek minősülő magatartás (valamint következményeinek) megszüntetését, az okozott károk megtérítését voltak hivatva szolgálni. A megye nem hajtotta végre a döntést, jelentést sem terjesztett fel a Helytartótanácsnak, hanem a földvári járás „elfogulatlan, érdektelen" főszolgabírója, Balogh István vezetésével bizottságot küldött ki Gyönkre az ügy „complanatio"-jára (azaz elsimítására). Ez a bizottság igyekezett megfélemlíteni a lakosságot. Ahogy egy későbbi királyi döntés indokolása mondja: a főbíró — ahelyett, hogy segítséget nyújtott volna a község jobbágyainak és tisztségének, esküjének megfelelően támogatta volna őket jogos követeléseik elérésében — megfélemlítésükre törekedett.

43 Ez nem sikerült, a község harcolt tovább: beadvánnyal fordult a frissiben kinevezett új főispánhoz, gr. Győry Ferenchez, ö ígéretet is tett, hogy három hónapon belül orvosolni fogja panaszukat — de még hét hónap múlva is keserűen írják a gyönkiek az uralkodóhoz elküldött panaszlevelükben: jobbágyi türelemmel várják a megye supremus moderátorának intézkedéseit — azóta is.

43 Végül már csak az uralkodó maradt utolsó reményük, hozzá fordultak tehát. Nem kérnek tőle egyebet Gyönk parasztjai, „csak" annyit: legyen végre foganatja a királyi utasításoknak. A perük megkezdése óta eltelt nem kevés idő alatt egyik terminustól a másikig halogatták a döntést, már azt sem látják, hogy e huzavonának mikor szakad vége, így teljesen jogosan állapítják meg: „sem a királyi szolgálat érdeke, sem az igazságszolgáltatás nem szenvedheti el azt, hogy a földesurak túlkapásainak és a jobbágyok elnyomásának orvoslását ilyen hosszú időre el lehessen odázni". Kifejtik, hogy miért kényszerültek ügyüket a trón elé terjeszteni: a törvényes jogorvoslatok (remedia) semmi oltalmat nem nyújtanak számukra, még a Királyi Helytartótanács rendelkezései is semmivé válhatnak büntetlenül, úgy, hogy a megyében egyszerűen félreteszik azokat. Hiába tiltják azonban uraik különféle fenyegetésekkel még azt is, hogy panaszaikat elmondják, „az adózó népet is megilleti a jog, hogy elnyomói ellen panaszt tegyen és soha nem volt tiltva a megalapozott sérelmeknek a királyi Trónus elé terjesztése".

44 A Kancellária — miután áttanulmányozta a gyönkiek ügyében eddig kiadott rendelkezéseket, a per aktáit és ezek alapján megállapította, hogy a falu panasza jogos — II. Józsefnek az alábbi intézkedések kiadását javasolta: a Helytartótanács adjon jelentést arról, hogy az eddigi rendelkezések miért nem kerültek végrehajtásra; pártatlan vizsgálóbizottság ellenőrizze, hogy a valóságnak megfelelnek-e a község (előbb ismertetett, az igazgatás működésére vonatkozó) panaszai; gondoskodni kell arról, hogy a gyönkiek teljes elégtételt kapjanak, ennek érdekében a Helytartótanács adja ki a leghatékonyabb rendelkezéseket.

45 Az uralkodó elfogadja a kancellária javaslatát, azt „csupán" egy megjegyzéssel egészíti ki: megfelelő időben arra is tegyen majd javaslatot a Helytartótanács, hogy véleménye szerint milyen büntetést érdemelnek a megismételt királyi parancsok végre nem hajtásáért felelős személyek.

46 E rendelkezéseket ki is adják, de közben beérkeznek a gyönkiek újabb panaszai. Egyik levelükben köszönettel nyugtázzák az uralkodó gondoskodását, de egyben kétkedésüket is kifejezik, leírják, hogy nem bíznak a rendelkezések végrehajtásában. Van már elég tapasztalatuk: a végre nem hajtás fő oka eddig is néhány hatósági személy — elsősorban Balogh István főszolgabíró — érdekeltsége volt és ez a helyzet továbbra sem változott. A királyi parancsokat éppen azok fektetik el, akiknek hivatali kötelessége lenne a végrehajtásukon való fáradozás, őfelsége 200