Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

vatali" kötöttséget sem tűrve ügyködtek. Számukra elviselhetetlen nyűgnek, szabadságuk durva megsértésének tűnt, hogy azt kívánták tőlük: nagyhatalmú urakból váljanak az előírásokat pontosan betartó, precízen és lelkiismeretesen dolgozó beamterekké. Ennek a rétegnek — a II. József törekvéseivel való szembenállásában — egyik alapvető módszere volt, hogy a véleménye szerint sérelmes rendelkezéseket a közgyűléssel tisztelettel félretetette, alázatos felterjesztést küldött az uralkodóhoz, amelyben a rendelkezés visszavonását kérte, rendszerint a cikornyás barokk ügyintézési stílus udvariassági formái, valamint a Corpus Juris gyakran tompán puffogó frázisai mögé rejtve (sokszor abszolúte megalapozatlan és törvénytelen) ellenállását. Egy jellemző példa erre az összeírás ügye. Az 1784. október 20-án megkezdett megyei közgyűlésen publikálták II. Józsefnek a conscriptio-ra vonatkozó rendeleteit (ezt a nagy összeírási munkát azóta az első magyar népszámlálásként méltatja a statisztika tudománya). A magyar Corpus Juris-ban nincs egyetlen olyan törvénycikk sem, amely az uralkodó részére megtiltaná országa tényleges helyzetének megállapítását (egyebek között annak megismerését, hogy az országnak, valamint az egyes igazgatási egységeknek mennyi lakosa van, milyen a lakosság rétegeződése stb.). E rendelkezés tehát — még a nemesi felfogás szerint sem ütközik „alkotmányba", a kongregáció mégis tisztelettel félreteszi az intimatumot, mert „fél, hogy az ártalmas lesz az országra és annak nemességére"/* Elhatározza a gyűlés, hogy reprezentációt terjeszt fel az uralkodóhoz, ennek megfogalmazására kiküld egy tíztagú bizottságot, amely a másodalispán elnöklete alatt két nap alatt elkészíti a feliratot és egyben megfogalmazza — a korabeli szokásokhoz híven — azokat a „könyörgő levelek"-et is, amelyeket a legfontosabb országos tisztségviselőkhöz küldenek el, intervenciójukat kérve a tervbe vett összeírás mellőzésének kieszközléséhez.

5 Amíg ezekre választ nem kapnak, a megye természetesen egy lépést nem hajlandó tenni a királyi rendelkezés végrehajtásának előkészítésére: amikor 10 nappal később az összeírás végrehajtásához beosztott katonatisztek megkeresik a megye tisztségviselőit (a partikuláris kongregációt) a részletek megbeszélésére téve javaslatot, a vezetők nem hajlandók velük tárgyalásba bocsatlkozni. Indok: előterjesztésükre nem kaptak még választ, a törvények rendelkezései szerint egyébként sem változtathatja meg a partikuláris kongregáció a megyei közgyűlés határozatát.

6 A választ hamarosan megkapja a megye, de ez — amint várható is volt — mégsem az, amit a nemesek vártak: szigorú parancs a nemesi Universitas részére, hogy hagyjon fel a késlekedéssel és lásson végre hozzá az összeíráshoz. Amenynyiben erre nem hajlandó, az uralkodó — a hadsereg közreműködésével — engedelmességre fogja kényszeríteni. Ugyanilyen tartalmú, bár ennél lényegesen szelídebb hangvételű a főispán levele, de még az alispánnak is fel kellett szólalnia ahhoz, hogy a közgyűlés jobb belátásra térjen. Jeszenszky alispán felszólalása iskolapéldája a közgyűlési argumentációnak, a nemesi politikai taktikának: emlékezteti a tekintetes rendeket, hogy az uralkodó többször kifejezte már felháborodását amiatt, hogy döntéseit vitatják; aláhúzza, hogy őfelsége több ízben hangsúlyozta — az összeírásból semmi hátrány nem fogja érni a nemességet; végül figyelmezteti a résztvevőket — a királynak valóban megvannak az akarata végrehajtásának biztosítására szolgáló eszközei. Mindez elegendő arra, hogy a megye belássa: végre kell hajtani a rendelkezést, el kell tűrni a dolgot — még akkor is, ha a meggyőződés nem teljes.

7 Az argumentumok hatására a megyei közgyűlés szükségesnek tartja, hogy határozatban szögezze le: nem szorul bizonyításra, hogy alispánjuk mindent megtett a rendelkezés 189