Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183
végre nem hajtásáért, neki is sérelmes az összeírás, ők maguk „alázatosan szeretnének egyetérteni királyukkal", ezt azonban nem tudják megtenni, mégis — Őfelsége fenyegetéseinek hatására jóváhagyják alispánuknak az összeírás megkezdésére megtett intézkedéseit. 8 Az alispán valóban elkészítette és a közgyűlés elé terjesztette az összeírás gyakorlati végrehajtásának tervét (a megyei tisztségviselők, valamint a katonák járások szerinti beosztását), a nemesség harci módszereinek jellemzésére azonban már ez a közgyűlés újabb bizonyítékokat szolgáltat. Ezen a gyűlésen kapott ugyanis tájékoztatást a nemesi közösség — a sokkal jobban informált katonáktól — néhány konkrét összeírási feladatról: egyebek között arról, hogy a községek szélén a falu nevét és a katonai körzet számát feltüntető táblákat kell elhelyezni; a község összeírási könyvét meg kell őrizni, évente be kell vezetni ebbe a bekövetkezett pozitív és negatív változásokat, ki kell jelölni azt a személyt, aki a faluban végrehajtja ezt a feladatot; végül azt is javasolják a katonák, hogy a feladat végrehajtásáról szóló jelentéseket egyeztessék, esetleg együtt küldjék el, a katonai futárok felhasználásával. A nemesség álláspontja elutasító: az első javaslatra az a határozatuk, hogy a táblák felállítására még nem kaptak rendelkezést. (Később is ez az egyik leggyakrabban alkalmazott nemesi „fegyver": ha valamire még nem kaptak utasítást, azt — bármennyire kézenfekvő lenne is a dolog végrehajtása — semmi szín alatt nem hajlandók elvégezni!) A jelentések közös elküldésére az a válaszuk, hogy megvan nekik a megbízható postakapcsolatuk. Az összeírási könyvekkel kapcsolatban aggodalmukat fejezik ki, szerfölött sérelmesnek tartják, hogy ezeket a községi jegyző vagy a bíró őrizze, akik így — nem nemes létükre — „nemes és nagyméltóságú famíliáknak mintegy meg számlálóivá válnak", ezért ebben a kérdésben is magasabb döntés kikérését tartják szükségesnek 9 . Az ilyen módszerekkel csak néhány hétig, esetleg hónapig hátráltathatják az egyes rendeletek végrehajtását, bár meg kell jegyezni, hogy az ilyen halogató taktikához az uralkodó egyes „Grundsatz"-ai is alapul szolgáltak. II. Józsefnek ugyanis egyik többízben hangoztatott alapelve volt: a tisztviselő inkább százszor intézzen kérdést elöljárójához, mintsem rosszul hajtson végre valamilyen feladatot 10 . A tétel első részét a nemesség igyekezett nagyon lelkiismeretesen betartani, ennek ellenére a végrehajtás — ebben az esetben is — csapnivaló volt. Emiatt kellett rendelkeznie a Helytartótanácsnak arra, hogy az összeírok már délelőtt kezdjék meg a munkájukat; „az esetleges bajok elkerülése érdekében" tartja szükségesnek rendeletben szabályozni, hogy az elkészült összeírási könyveket miképpen szállítsák be a megyeházára, ahol a jegyző — nyugta ellenében — átveszi azokat 11 . Ugyanezt az utat járta a nemesség egyéb — a számára valamilyen okból sérelmes — rendeletek végrehajtásánál is és II. Józsefben nem utolsó sorban ez a taktika érlelte meg a megyerendszer felszámolásának, ezen belül az adminisztráció reformjának gondolatát. Igazságtalanok lennénk azonban, ha csak erre vezetnénk vissza az igazgatási reform szükségességét, ilyen és ehhez hasonló esetekben a megyék gyakran több-kevesebb joggal hivatkozhattak arra: az uralkodó nem koronáztatta meg magát, semmibe veszi a nemesség kardinális jogait, a sarkalatos törvények rendelkezéseit. A megyei tevékenység egyéb területei is azt tükrözik azonban, hogy a megelőző évszázadokban — egészen más gazdasági-társadalmi és történelmi körülmények közepette — létrejött megyei igazgatási rendszer fölött eljárt az idő, már alapos reformra szorul. Vegyünk szemügyre néhány jellegzetességet, amely tanúsítja ezt a megállapítást: 190
