Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A simontornyai uradalomnak már sokszor említett 1689-i összeírásában még a következő birtokosok szerepelnek: a pápai Szily („dominus Szily Pa~ pensis") Nagyszabadi és Gyönk földesura, — a Fehér megyei Salomváry János, Bikád, Hidegkút, Miszla és Szenez (?) földesura, továbbá Szép István, Borjád és Uzd földesura. * A régi birtokosok közé kell számítanunk az egyházi birtokosokat is. Megyénknek nagyrésze ugyanis, főképp a keleti vidéke egyházi birtok volt a középkorban: a XI. század derekán alapított szekszárdi, a végén alapított bátai, s a XII. században alapított cikádori és földvári apátság birtokait találjuk itt, de birtokosok voltak még megyénkben a váci, ti teli, és a budai káptalan, a pécsváradi apátság, sőt a nyúlszigeti apácák is. Ez utóbbiak természetesen a felszabadítás után nem jelentkeztek igényükkel, de a megyei apátságok javadalmasai mindenképp azon voltak, hogy régi birtokaikat visszaszerezzék. Királyaink a XVII. század elején újból adományozni kezdték az említett apátságokat, mégpedig azzal a különös rendelkezéssel, hogy az apát igyekezzék régi birtokjogait érvényesíteni. Néhány nappal pl. Sylkovith György egri kanonoknak bátai apáttá történt kinevezése után már parancsot küld II. Mátyás a kamarának, állapítsa meg, melyek voltak az apátság régi birtokai, — III. Ferdinánd pedig 1638-ban arra utasította, hogy a szekszárdi apátság birtokait illető okleveleket szolgáltassa ki az apátnak. Az apátság birtokainak visszaszerzése azonban csak Mérey Mihály apátnak sikerült, aki 1693-ban neveztetett ki szekszárdi apáttá. Földvári apát 1686-ban Dolny István esztergomi kanonok lett, aki 1699-től 1703-ig sokat munkálkodott az apátság székhelyén, — a bátai apát pedig 1679-től 1694-ig Jány János, majd 1694-től rokona, Jány Jakab volt. Jány János a magyar klérus római ágense volt, s úgy látszik, sem ő, sem Jány Jakab, — akit csak 1700 végén avatott apáttá Bécsben bátyja Jány Ferenc, szerémi püspök és pécsváradi apát, — nem foglalkoztak apátságuk gazdasági ügyeivel, hanem ezeket Jány Ferenc intézte, illetve ő szerepelt az apátsági javak bérlőjek ént.

57 Az egyházi birtokosok közé kell még számítanunk a fehérvári prépostot is, Barnabeis Felixet. Tolna ugyanis a XV. század második felében a fehérvári társas káptalan prépostjáé volt, s ezen az alapon ő Tolna földesurának tekintette magát. Mint a prépost birtoka szerepel az 1696-i összeírásban is. Földesuraságát azonban úgy látszik nem tudta kellőképp igazolni, mert nemcsak nagy ellenfele, Broderich alispán írta róla azt, hogy „az állítólagos (praetensus) prépost és tolnai földesúr", akit Tolnán sohasem installáltak mint földesurat, hanem Eberhardt tolnai kamarai tiszt is azt írta róla 1699-ben, hogy hallomás szerint nem földesúr Tolnán. Tolnán kívül más birtokokra is igényt tartott megyénkben, mert 1695-ben a simontornyai kamarai tiszttartó azt jelentette Budára, hogy a fehérvári harmincados közlése szerint Simontornya, Fok és Híd vég a fehérvári apát (!) alá tartoznak/'

8 b) Az új birtokosok Az új birtokosok között Esterházy Pált kell elsősorban említenünk, a legnagyobb birtokszerzőt családjában, aki a felszabadító háborúk korában 16