Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

ispánt és Dalmata János főszolgabírót delegálta küldöttnek. Ugyanekkor a rendek a megye gravameneinek (sérelmeinek) a kidolgozásával, megszerkesztésével Gáli Gábort, az Eszterházy-uradalom inspektorát, Queck Krisztián, Wilt János uradalmi provizorokat és Dalmata János főszolgabírót bízták meg. A megbízottak a következő kilenc pontban foglalták össze a nemes vármegye sérelmeit: 1. Súlyos és a szegény nép nagy romlására van, hogy Győrben, Komáromban és itt is, ott is, másutt is vámot követelnek (tőlük). Ezt a vámot sem a törvények, sem az ősi szokásjog nem engedi meg; hogy töröltessék, kérelmezzük. 2. Mennyi költség, kocsi- és kézi robot van elrendelve Szigetvár erődítésére, a szegény nép nyögve érzi és utána meg is gyászolja, ha ennek az ingyen munkának véget nem vetnek. 3. Itt ebben a vármegyében nincs értékesítési lehetőség, sőt állandó lévén a kiszállítási kötelezettség, a szegény nép ahova csak lehet menekül, üresen hagyva lakóhelyét, magával viszi még a rá kivetett porciót is (a vármegyének fizetendő terményadót a katonatartásra). A tervbe vett úrbéri törvény, ahol már megvan, ott megtartandó. 4. A svábok és frankok részben kihaltak, részben visszatértek oda, ahonnan jöttek. 5. Nyilvánvaló, hogy az 1715. és 1723-as országgyűlési törvény 15. paragrafusa a száraz- és kevésbé szükséges vámokat megszüntetni rendelte, de ezek mégis mindezideig fennállanak a kereskedés nagy kárára. 6. Nem kicsi nehézséget jelent a bécsi kereskedők sérelmes gyakorlata a marhák elszállításában, a kereskedők ugyanis amikor a bécsiek számára veszik a marhákat, az eladók szájától elveszik a hasznot (limitált áron requiralhattak). 7. A vízen, vagy szárazon való átkelés (-kor fizetendő vám) a nyomorult nép legnagyobb sérelme. 8. Mindezek miatt a nemes vármegye terhe nagyobb, mint a háborúban volt, ennélfogva ezirányban is megértést kérelmezünk. 9. Ezeknek és egyebeknek elintézését követeink ügyességére bízzuk.'' A követek 1729-ben tértek haza, amikor is kötelességükhöz híven 30 pontban számoltak be a tárgyalt ügyekről és az elért eredményekről.

180 Az 1734. évi diétára kiküldött követek napidíját a március 22-i megyegyűlés már 6 fort-ban állapította meg. Útiköltség címén pedig 30 forint kiutalását rendelte el. Utasította egyben az alispánt, hogy „a követek megbízólevelét (Credentialis) négy példányban állítsa ki, egyet a királyi helytartótanács, egyet a királyi kúria, egyet a fejedelem (a király), egyet pedig a kiküldöttek részér e".

í8L A vármegyék követeik útján, akik az országgyűlés tekintélyes részét alkották, véleményüknek, állásfoglalásuknak és akaratuknak, ha érdekük meg155