Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

kívánta, érvényt is bírtak szerezni, és ezáltal nagy befolyást tudtak gyakorolni a törvényhozás munkájára. A megyéknek, hogy ügyeik Bécsben az udvarnál, a királyi kancelláriánál, a hadi komissziónál és más kormányhivataloknál minél gyorsabb és főleg kedvezőbb elintézést nyerhessenek, állandó megbízottai, ágensei működtök. Hivatalos megjelölésük: „apud Augustissimam Cesareae Regiaeque Maiestatis aulám iuratus ágens" volt. Ez a megoldás a megyékre nézve sokkal kedvezőbb és ami a fő, olcsóbb, célravezetőbb volt, mintha esetenkint megyei tisztviselőket küldtek volna ki folyamatban levő ügyeik gyors és kedvező elintézésére. Az ágensek ugyanis rendszerint valamelyik magasabb kormányhivatal tisztviselői közül kerültek ki, és így személyes kapcsolataik révén könnyebben tudtak kedvező eredményt elérni. Tolna megye már 1699. június 15-i közgyűlésében választott magának ilyen ágenset Bellanics Gábor személyében, akinek évi saláriumát 150 forintban állapította meg. Meghatalmazó levelét októberben küldték utána Bécsbe és egyben közölték vele, hogy helyetteséül Szakonyi Istvánt jelölték ki évi 50 forint díjazással.

182 Az ágenssel kötött megállapodás egy évre szólt, amelyet közös megegyezéssel meghosszabbíthattak. Bellanics megbízatását úgy látszik a megye nem hosszabbította meg, mert az 1700. évi augusztusi közgyűlésen Dőry Lászlót választották meg a megye bécsi ügyeinek a képviseletére.

183 Bellanics azonban újból „behízelegte magát", mivel Dőry László idejének a leteltével ismét ő lett a megye ágense Bécsben.

184 1701 tavaszán a nádor közölte a megyével, hogy „több megye egy állandó bécsi ágens tartását határozta el, aki az 1701. évre Hevenessy László lenne", érdeklődött, hogy Tolna megye csatlakozik-e a határozathoz. A megye hozzájárult Hevenessy alkalmaztatásához, azzal a feltétellel, hogy eddigi ágensét, Bellanicsot is megtartja tisztében.

185 A kuruc—labanc háború idején (1703—1710.) természetesen nem működött ágens Tolna részéről a császárvárosban. 1712—1718. Száraz György, királyi személynök intézte, mint ügynök Tolna megye ügyeit. Részére évi 100 forint díjat állapított meg az 1714. évi július 3-i közgyűlés visszamenőlegesen 1712. évtől kezdődően.

186 Száraz György egyben 1715-ös pozsonyi országgyűlésen a megye ablegatusa is volt. 1718. július 26-án ismét Dőry Lászlót bízta meg a megye bécsi ügyeinek vitelével.

187 Dőry László még 1720-ban is ágens és több-kevesebb sikerrel próbálta a megye érdekeit a Baranya megyével folyó határperben megvédeni.

188 1720—1724. Adelffy János,

189 1724—1730. Lipics Boldizsár

190 1730-tól tovább Rimanóczy Antal ügyködött Bécsben a megye érdekében. Működésükkel a megye úgy látszik meg volt elégedve, mivel mindegyiket hosszabb ideig alkalmazta.

191 Adózás — költségvetés — számadás A vármegyéknek bevételekről kellett gondoskodniuk, hogy szükségleteiket fedezni tudják. E célból joguk volt adót kivetni, annak behajtásáról intézkedni és a bevételek felhasználásáról határozni. A megyei adó megállapításán kívül az országgyűlés által megszavazott és a megyére kivetett állami, vagy hadi-adó 156