Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

Berényi Zsigmond nyolc évig közmegelégedésre kormányozta Tolna vármegyét. 1748-ban halt meg és ettől az időtől kezdve egészen 1751. év közepéig nem volt a vármegyének sem püspöke, sem pedig főispánja. A megyét az alispán, mint adminisztrátor kormányozta.

131 Bár nem tartozik szorosan véve tanulmányunk időszakába, mégis meg kell emlékeznünk arról, hogy a Berényi utódjául 1751. július 30-án pécsi püspökké és Tolna megye főispánjává is kinevezett Klimó Györgynek 1777-ben bekövetkezett halálával lezárult a pécsi püspökök örökös Baranya—Tolna megyei főispánsága.

132 1777. október 15-én Hőgyészen már világi főurat, gróf Apponyi György, hogy eszi földbirtokost installálta főispáni székébe a megye közönsége.

133 Az idegen nemzetiségű, egyházi főpapi méltóságot is viselő, nagyrészt arisztokrata főispánok nemigen folytak bele a megye ügyeinek intézésébe. Talán az egy Radonay volt közülük a kivétel. Igaz, hogy az alispán és a tisztikar megválasztásával és irányításával ennek ellenére megfelelően tudták megbízatásuk szerint kormányozni a rájuk bízott vármegyét. Nem volt szükség arra, hogy az igazgatásban intenzívebben részt is vegyenek. A megye egyházi és világi főurai és birtokos nemesei amúgy is igyekeztek velük a jóviszonyt ápolni és fenntartani, hogy a bécsi udvarnál és hivataloknál biztosított befolyásukkal, mint a megye főispánjai, a nemesség érdekeit minél hathatósabban képviseljék és előmozdítsák. A megyei tisztviselők választása és alkalmazása A megyék önkormányzati tevékenységének legfontosabb biztosítéka tisztviselőinek, kiemelten az alispán személyének a kiválasztásában nyilvánult meg. Már az 1548:70 te. is nyomatékosan megismételte az 1504: törvény 2. cikkének azt a rendelkezését, hogy az alispán megválasztásához elengedhetetlen a megye nemességének akarata és beleegyezése. Nem volt ugyanis közömbös a megye nemességére nézve az, hogy az alispáni székben ülő egyén kellőképp képviseli-e az ő érdekeiket. De fontos érdeke fűződött a főispánnak is ahhoz, hogy a neki megfelelő ember kerüljön a megyei tisztikar élére. Az érdekek összeegyeztetése után a megye végül is belenyugodott abba, hogy a közgyűlés a főispán jelöltjei közül válasszon alispánt, előzetesen azonban a főispán a jelölést tárgyalja meg a nagyobb tekintélyű nemesekkel.

134 Közvetlenül a török után ezt a gyakorlatot nem lehetett olyan szigorúan venni és betartani, tekintve, hogy a megyének ekkor még alig volt nemessége. Hosszú ideig a simontornyai vár őrségének a tisztjei, a harmincadhivatalok alkalmazottai és a nagyobb uradalmak tiszttartói közül kerültek ki a megye tisztségviselői, akik közül több nem is volt nemes.

135 A megye első főispánja, Radonay Mátyás nagy buzgalommal törekedett arra, hogy alkalmas, ügyintézésben jártas tisztviselőkkel minél előbb megalakulhasson a megye önkormányzati szervezete. Ilyen célból nevezte ki a megye alispánjává Broderich Andrást, aki harmincados, katonai élelmezési tisztviselő, tehát az adminisztráció vitelében jártas egyén volt.

136 Az 1696. évi megyei alakuló közgyűléstől kezdve, amikor először Broderichet választották meg alispánná, de utána még ebben az évben Dallos And146