Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

rást, a simontornyai őrség vajdáját tették a helyébe, a megye nemesei — az újjáépítés időszakában — egészen 1701. évig minden esztendőben tartottak tisztújító közgyűlést (sedes restauratoria). Választás — vagy legalábbis több személy jelölése — tulajdonképpen nem történt meg, mivel a főispán és a nemesek már előre megegyeztek a megválasztandó tisztviselők személyében.

137 Az 1701. évi július 5-i közgyűlésen csak megerősítették tisztükben az előző évben megválasztott tisztségviselőket, élükön Daróczy István alispánnal.

138 Az 1702. évi közgyűlési jegyzőkönyv sem tesz említést a tisztújítószék idejéről.

139 Az 1703. február 26-án tartott közgyűlésen pedig, tekintve, hogy a kuruc seregek elől a megye nemesei és tisztségviselői közül már többen eltávoztak a megyéből, igen gyér volt a résztvevők száma. Ez alkalommal is csak megerősítették Daróczy Istvánt és a még jelenlevő tisztviselőket állásukban.

M0 A Rákóczi-szabadságharc, majd az azt követő és egészen 1714-ig tartó rendkívüli időszákban a megye nemesei egyáltalában nem tartottak tisztújító közgyűlést. A császáriak által kinevezett Broderich alispánnak 1712-ben bekövetkezett halálától kezdve egészen 1714-ig Gyurekovics Péter, a megye jegyzője helyettes alispánként (substitutus vicecomes) látta el az alispáni teendőket.

141 Az 1714. január 9-én Nagyszékelyben tartott közgyűlésen (generális congregatio) azonban Gyurekovics Péter már mint ordinarius vicecomes, tehát rendenlevő alispán elnökölt. Jelenlevő tisztviselőként egyedül Slonevics Mihály főbírót és Gorics Miklós helyettes jegyzőt és adószedőt említi meg a közgyűlés jegyzőkönyve. Viszont a jegyzőkönyv 6. pontja szerint „táblabírákká neveztettek Egry László, Nagy Mihály, Miklevics János, Szalay Mihály és Madarász János. Ugyanakkor Gorics Miklós helyett — ügye elintézéséig — Kaufmann János, simontornyai harmincadost perceptorrá, Nagy Istvánt pedig jegyzővé substituálták" (helyettesítették).

142 Ez a közgyűlés, bár intézkedik tisztségek betöltéséről, illetve helyettesítéséről, mégsem volt tisztújítószéknek tekinthető. És hogy Gyurekovicsot tulajdonképpen mikor választották meg és egyáltalán megválasztották-e alispánnak, vagy csak megbízták a teendők ellátásával, nem lehetett megállapítani a későbbiek során sem, dacára, hogy ő az alispánságot egészen az 1718. évi általános tisztújításig viselte. Alispánsága alatt főszolgabírók: Slovenich Mihály és Nyitray János, megyei jegyző: Nagy István, adószedő: Kaufmann János, komisszárius: Maurer András, esküdtek pedig: Czompó István, Czvetán László és Tukarics György voltak.

143 Az első szabályosnak mondható általános tisztújítószékre, amelyen már jelölés is történt, az 1718. évi július 1-én gyűltek össze a megye nemesei. Az eléggé népesnek mondható közgyűlésen Nesselrode Vilmos főispán személyesen elnökölt és a nemesség képviselőivel történt előzetes tárgyalás után az alispáni tisztségre Daróczy Ferencet, Posgay Ferencet és Gyurekovics Péter eddigi alispánt jelölte. (Az első hármas jelölés.) A megejtett szavazás eredményeképp a szavazatok többségét Daróczy Ferenc nyerte el, így az elnöklő főispán őt jelentette ki a vármegye törvényesen megválasztott alispánjának. Majd igen elismerő szavakkal emlékezett meg Gyurekovics Péterről, „aki számos éven át megelégelő* 147