Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

közgyűlés összehívása és levezetése a főispánok kötelességéhez tartozott. Ezért Nesselrode az 1718. évi július 1-én Szekszárdon tartott, eléggé népes tisztújító közgyűlést személyesen vezette le.

121 Egyébként ő és utódai is legtöbbször a pécsi káptalan nagyprépostjával, vagy az általános püspöki helynökkel képviseltették magukat. Nesselrode halála után, 1732-ben gr. Thurn Antal, a Thurn-Taxis család egyik mellékágából származó belgrádi címzetes püspök, győri kanonok, majd Nesselrode coadjutora (segédpüspöke) került a pécsi püspöki székbe és azzal a tolnai—baranyai főispánságba is. Baranyában 1733. május 14-én,

122 Tolnában pedig május 18-án iktatták be ünnepélyes keretek között a főispáni székbe.

123 Az alispán az installáció rendezésének előkészítése céljából részleges gyűlést hívott egybe, amelynek rendezésével Kőszeghy Mihály főszolgabírót, a bankettre élelem, bor (főleg tokaji) stb. beszerzésével pedig Bockler Antal megyei adószedőt bízta meg.

124 Szekszárdon, az apátsági székházban tartott beiktatás alkalmával a közgyűlést megnyitó alispán mindenekelőtt üdvözölte a megjelent előkelőségeket, a szomszédos megyék küldöttségeit és a megye nemeseit, akik részvételükkel emelték az ünnepség fényét. Utána felolvasta az 1732. október 5-én kelt királyi leiratot, amely szerint Nesselrode Vilmos halálával jogilag és ténylegesen is megüresedett Tolna megyei főispáni állásra az uralkodó gr. Thurn Antal pécsi megyéspüspököt nevezte ki.

125 Ennek befejezte után az ülésre invitált, meghívott főispán letette az előírt hivatali esküt és elfoglalta az elnöki széket. Az ünnepélyes aktus megtörténte után a közgyűlés folyó ügyek tárgyalására tért át. Thurn Antal alig két esztendeig viselte Tolna megye főispáni tisztét. 1734. december 27-én Bécsben halt meg és ettől az időponttól kezdve két évig főispán nélkül állott a vármegye.

126 A király új főispánt csak 1736. május 22-én nevezett ki Cyenfuegos Alvarez személyében, aki származására nézve spanyol nemzetiségű jezsuita szerzetes volt. Amikor Bécsbe került, sok hasznos szolgálatot tett az uralkodóháznak. Jutalmul 1720-ban már bíboros és 1735. március 5-én a pécsi püspökség adminisztrátora lett. Állandóan Rómában élt és 1739-ben ott is halt meg, anélkül, hogy akár az egyházi, akár bármelyik világi megyéjét láthatta volna.

127 Az 1736. évi szeptember 24-én Szekszárdon, Fábián Kocsis György, helytartósági tanácsos, királyi biztos elnökletével tartott ünnepélyes beiktatáson a távollevő főispán helyett még az esküt is a teljes jogú helyettese, gr. Berényi Zsigmond, pécsi segédpüspök tette le.

128 A királyi biztos gyűlést megnyitó, nagyhatású buzdító beszéde és az eskü letétele után az adminisztrátor-főispán foglalta el az elnöki széket. Első intézkedésével a sedes valedictoriat, a búcsúszéket, a megyei tisztviselők lemondását is tárgyaló közgyűlést a következő napra, szeptember 25-ére tűzte ki.

129 Az általános tisztújítás, a sedes restauratoria időpontját pedig az év október 22. napjában állapította meg.

130 Cyenfuegos alig három esztendeig élvezte a pécsi püspöki és a két megye örökös főispáni méltóságát. Utána eddigi helyettese, Berényi Zsigmond 1739. december 3-án kelt kézirattal nyerte el pécsi püspöki kinevezését. Főispánná azonban csak 1740-ben tette meg az uralkodó. Tekintve, hogy Berényi elődjének csak helyettese volt, új főispáni eskü vált szükségessé, amelynek letétele az 1740. december 4-én tartott ünnepélyes beiktatás alkalmával történt meg. 10 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 145