Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

Radonayt Baranya megye főispánjává azonban nem nevezte ki a király, jóllehet a pécsi püspökök Baranya megyei főispánsagának megvolt a kellő jogi alapja. A főispánság a XVI. században kötődött össze pécsi püspökséggel. Szakmáry György, pécsi püspök, majd esztergomi érsek, már 1508-ban együttesen viselte a pécsi püspöki méltóságot és Baranya megye örökös főispáni tisztét. Ettől kezdve Pécs 1543. évi török uralom alá jutásáig a pécsi püspökök egyben Baranya örökös főispánjai is voltak.

110 Ennek ellenére Lipót király a török után mégis Draskovics János, királyi főudvarmestert tette meg Baranya főispánjává.

111 Radonay mindjárt az 1689-i tolnai főispáni kineveztetése után a megyében járt, hogy közreműködésével minél előbb megalakulhasson a megyei szervezet. Installációja azonban csak 1693. január 15-én történt meg Tolnán. Az installálást Daróczy István, dunaföldvári földesúr és királyi postamester eszközölte.

112 A főispáni esküt ugyan a megyei közgyűlés színe előtt kellett volna letennie, de ezt a fontos aktust akkor még nem lehetett olyan szigorúan venni, tekintve, hogy a megyei szervezet csak 1696. február 12-i közgyűlésen alakult újjá.

113 A tolnai főispáni tisztét Radonay először 1696. évig viselte. Közben ugyanis az uralkodó 1696. december 5-én Dolny István, novai választott püspököt nevezte ki pécsi püspökké, tekintve, hogy Radonay püspöki működésében zavarok keletkeztek. így 1696—1699-ig Dolny István volt Tolna megye főispánja.

114 A pápa előtt így egyszerre két pécsi püspöknek a kinevezése feküdt megerősítés végett. A pápa nem akarta elejteni a magyar politikai viszonyokban jártas és hű Radonayt, ezért őt hagyta meg a pécsi püspöki székben, Dolnyt pedig a csanádi püspökségben erősítette meg. Dolnyt ugyanis időközben a király csanádi püspökké nevezte ki, hogy a kérdés a pápánál könnyebb elintézést nyerhessen.

r15 Radonay, aki 1699-től egészen az 1703. április 3-án bekövetkezett haláláig másodszor volt Tolna megye főispánja, mielőtt papi pályára lépett, katonaember volt. Egy évtizedig harcolt a törökök, majd a felkelők ellen. 1663-ban szentelték pappá. Mint főispán igyekezett a megye közigazgatásában bizonyos rendszerességet biztosítani. E célból legtöbbször személyesen elnökölt a megyei közgyűléseken.

116 Radonay halála után 1703. szeptember 7-én I. József király gr. Nesselrode Vilmos pécsi püspöknek adta a Tolna megyei főispánságot.

117 Nesselrode, akinek családja 1695-ben nyert honosságot, akárcsak elődje, előbb katonai pályán működött és ott tábornoki rangot ért el. Amikor megvált a katonaságtól, hamarosan kölni, majd münsteri kanonok, végül fehérvári prépost lett. 51 éves volt, amikor az uralkodó püspökké nevezte ki és ezt a méltóságot 32 évig viselte.

118 Nesselrode sikerrel folytatta és fejezte be elődjének a pécsi püspökök baranyai főispánságáért elkezdett harcát. I. József végül is elismerte a pécsi püspökök Baranya megyei örökös főispánságát is.

119 1705-től kezdve azután egészen 1777-ig viselték a pécsi püspökök a tolnai mellett a baranyai örökös főispáni tisztet.

120 Nesselrode Tolna megye igazgatásában tevékenyen nem igen vett részt. Igaz, a karok és rendek nem kívánták meg, hogy a főispán személyesen legyen jelen a közgyűléseken, bár a nemességnek érdeke volt, hogy a főispán saját személyében értesüljön a közgyűlések lefolyásáról. Nesselrode legfeljebb az általános megyei tisztújítószéken elnökölt személyesen, tekintve, hogy a tisztújító 144