Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125
magánbeadvány formájában a királyi kancellária elé. A legtöbb megyében, főleg azokban, amelyek nem voltak török uralom alatt, külön ültek a bárók, a főpapok és a királyi tisztviselők. Közülük, ha valamelyik úgy érezte, hogy nem a rangjának megfelelő helyet biztosítottak a számára a közgyűlésen, vagy egyéb kongresszuson, királyi szóval igyekezett magának előkelőbb ülőhelyet biztosítani. Így például Tahy Károly, leleszi prépost Zemplén megye közgyűlésén előkelőbb helyet követelt magának gróf Szirmayénál, aki akkor Torna vármegye főispánja, egyben Zemplén megyei birtokos is volt. Az ügy megjárta a királyi kancelláriát is és a királyi döntés szerint Tahy prépostnak át kellett adnia a helyét gróf Szirmaynak. 101 Tolna megyében a közgyűlési ültetési rendről semmiféle statútum vagy határozat nem rendelkezett és az alighogy felszabadult vármegyében ilyen vitákra nem is került sohasem sor. A kialakult rend és szokás szerint az elnöklő főispán vagy megbízottja jobbján az egyházi és világi főurak, továbbá a tekintélyesebb köznemesek, bal oldalt pedig az alispán és a megyei tisztviselők foglaltak helyet. A közgyűlés elnöke — főispánok A közgyűléseken a király által kinevezett főispánok vagy megbízottjaik töltötték be az elnöki tisztet. Ha a főispán személyesen nem jelent meg a közgyűlésen és megbízottját sem küldte el, márpedig ez Tolna megyében elég gyakran előfordult, akkor a megye alispánja elnökölt a gyűléseken. Az államhatalom a főispánok útján kívánta biztosítani befolyását a vármegyékre, azok önkormányzati tevékenységére. Ez a befolyás természetesen nagymértékben függött a főispánok egyéniségétől és rátermettségétől. A főispáni kinevezés időtartamát teljesen a király bizalma szabta meg. A kinevezést bármikor visszavonhatta és új főispánt nevezhetett ki a megye élére. Az uralkodó egyes főúri családok, vagy egyházi méltóságot viselő egyének részére örökös jogú főispánságot adományozott. így amikor a török uralom megszűnése után I. Lipót király 1689. szeptember 16-án Augsburgban kelt oklevelével Tolna megyét egyházilag a pécsi püspökséghez csatolta vissza, a megye főispánságát az egyidejűleg pécsi püspökké kinevezett Radonay Mátyásra bízta azzal, hogy azt „a püspökségben utódai is örökletes joggál viselik." 102 A pécsi püspökök örökös tolnai főispánsága tehát teljesen újkeletű adományozás volt. A mohácsi vész előtt ugyanis egyetlen pécsi püspök sem volt Tolna megyének főispánja. Ennek bizonyságául szolgál az, hogy 1460—7">. Dombay Pál és Györgyi Bodó Gáspár 103 1471-ben Bodó Gáspár, kir. ajtónállómester egyedül 104 1517—20. Gergellaki Buzlay Moyzes, kir. főudvarmester 105 1525-ben Paksy János és mesztegnyői Zerechen János, királyi kamarás 100 1526-ban, a mohácsi vész évében Dombay János 107 1537—1541. Werbőczy István, királyi kancellár, majd 1542—43-ban fia, Werbőczy Imre volt Tolna megye főispánja 108 , 1562—66. pedig gróf Zrínyi Miklós, Szigetvár kapitánya Baranyáéval közösen viselte Tolna megye főispáni tisztét is. 109 143
