Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

Igazolja e megállapításunkat az a körülmény is, hogy alig három esztendő elmúltával 1723. október 25-én a Szekszárdon tartott generális congregatio alkalmával, a nemesi rendek már úgy döntöttek, hogy Simontornyán építtetnek megyei székházat. A simontornyai földesúr, gróf Styrum Vilmos képviseletében Queck Krisztián, uradalmi provizor kijelentette, hogy ő nem lesz ellene az építkezésnek, csak a telek árát illetőleg a vármegye adjon majd kellő biztosítékot.

77 Székház építésére egyébként is kötelezte a megyét az 1723. évi 73. te., amely elrendelte, hogy minden megye gondoskodjék olyan épület létesítéséről, vagy vásárlásáról, amelyben gyűléseit, ítélőszékeit tarthatja, iratait őriztetheti, börtönében az elítélt rabjait elzárhatja. Ez a törvény is sürgette a kérdés mielőbbi megoldását, vagyis egy új megfelelő székház építését. Ezért a megye vezetői felkérték Queck Krisztián gazdatisztet, járjon közben a grófnál, hogy a közösen kiszemelt telek átengedése iránt benyújtandó kérelmük mielőbb kedvező elintézést nyerhessen. A megye a kívánt pénzügyi biztosítékot meg fogja adni. Az 1724. július 5-én Nagydorogon tartott részleges gyűlésen már akként határoztak a megjelentek, hogy a megyeháza és börtön céljaira kiszemelt területért 200 forintot fizetnek a földesúrnak, Queck Krisztiánnak pedig a közbenjárásáért a megyei kasszából 12 aranyat utalványoznak ki.

78 Erre a határozatra érkezett válaszában a földesúr viszont 500 forintot kért a telekért, földesúri jogainak elismeréseképpen pedig 6 forint jelképes bért. A levélre adandó választ a megye 1724. július 26-án Simontornyán tartott kisgyűlésén tárgyalta, amikor is a 200 forint vételárat — a 6 forint évi bér elfogadása mellett — 100 forinttal felemelte.

79 A földesúr az 1724. október 18-án kelt válaszlevelében a 300 forintos vételárat elfogadta. Értesítette egyben a vármegyét, hogy „Queck Krisztián prefektusa által megyeháza és börtön felépítésére kijelölt alkalmas területet a megyének átengedi azzal a kikötéssel azonban,, hogy 1. a vármegye adjon hiteles, törvényes biztosító levelet arról, hogy az átengedéssel sem az ő pallosjogán, sem a földesúri törvénykezési és más ezekből folyható jogán sérelem nem fog esni. 2. Hogy ezáltal sem neki, sem Simontornyán, vagy más helyen élő lakosainak és alattvalóinak semmiféle kára, vagy megterhelése nem származik. 3. Az átengedésért a vármegye Rad- és Hesselin nevű bécsi bankárjánál lefizet 300 forintot, amely Összegnek ellenében a gróflevele szolgál biztosítékul és amelyet a prefektusa a vármegye által adandó biztosító levél ellenében fog kicserélni."

80 A vétel ügyében 1724. október 25-én a Pakson tartott közgyűlésében döntött véglegesen a vármegye. Kiállította a földesúr jogait biztosító okiratot, valamint a vételárra vonatkozó hitellevelet, amelyeknek Bécsben történő átadására felkérte Queck prefektust, akinek útiköltségeire 30 forintot utalványoztatok ki.

81 A székház építéséhez így a telek már rendelkezésre állott, csak építeni kellett. Ezért az 1725. január 29-i rendes közgyűlésen hamarosan megállapították az építendő székház beosztását. Eszerint az épület „egy palota, nagyteremből a gyűlések céljára, egy szoba a levéltár részére, egy-egy szoba a fő- és alispán hivatala, továbbá a hajdúk részére fog szolgálni. A szobák alatt börtönök, valamint konyha, illemhely és végül a várnagy részére szoba és konyha, továbbá 20 lóra alkalmas nagyságú istálló legyen".

82 138