Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5
képp a Völgység nevű hegyaljai járás Tolnához csatoltatott, ne akarja tehát erővel tőle elszakítani, s ne rójon rá adóterheket, mert ezt a vidéket Tolna megye már úgyis erősen megterhelte. 20 Baranya azonban nem nyugodott, és sikerült is neki perújítást kieszközölnie. A nádor újból az 1696-ban már ott járt dikátorokat küldte ki a győri káptalan testimoniumával, s ők szeptember 23-ra idézték meg a feleket Závod községbe. Itt megjelent Czainer György, Baranya megye jegyzője, s bemutatván megbízólevelét, továbbá a pozsonyi káptalannak 1698. január 25-én s a vasvári káptalannak 1698. február 27-én kelt oklevelét, ezek alapján az új bizonyítékok megvizsgálását és új ítéletet kért. 21 Hogy azonban ez a perújítás nem vezetett eredményre, onnan tudjuk, hogy amikor 1699. február elején újból felír Tolna megye a nagy adó ellen, megint arra hivatkozik, hogy Baranya megye húsz helységet szakított el tőle, amelyek a múlt években még hozzá adóztak. 22 A nádor tehát kénytelen volt ismét kezébe venni ezt az ügyet, annyival inkább, mert Baranya is sürgette s zaklatta kéréseivel, s a március 9-re kitűzött rövid törvényszakra hívta meg a két megyét „jinale iudicium recepturus". A megye február 9-én tartott közgyűléséből Viczay Ádám bárót és Mérey szekszárdi apátot delegálta s elrendelte, hogy minden szükséges oklevelet adjanak oda nekik; a napidíjukat 4 forintban állapították meg, s természetesen felszámíthatták kiadásaikat „pro honoraiis ac conducendis procuratoribus". 23 Érdekes, hogy nemcsak arra számítottak, hogy Pozsonyban megfelelő ügyvédet kell majd keresniök, hanem arra is, hogy ajándékokkal is igyekeznek majd a megye követei ügyüket elősegíteni. Ügy látszik, márciusban nem történt semmi érdemleges döntés ebben az ügyben, mert a májusi közgyűlésen felhívták a vitás falvak birtokosait, mutassák be okleveleiket, hogy velük bizonyíthassák, hogy az illető helységek igenis Tolnában vannak. Ugyanakkor azt is elhatározták, hogy írnak ebben az ügyben Kollonicsnak, a nádornak és az udvari kancelláriának, továbbá megkeresik a pozsonyi kamarát, hogy adja ki eredetiben a Henyey Jánosné Dombay Anna részére szóló adománylevelet a határper idejére, a pécsi nagyprépostot pedig arra kérik, hogy a tárgyaláson mutassa be a pécsi püspökség eredeti (!) adománylevelét. 24 Többet azután 1703-ig nem hallunk erről a perről. Érdekes azonban, hogy amikor a megye 1702 nyarán 90 szekér és 800 ökör elhelyezésének kérdésével foglalkozott, a repartitióban szerepelnek ezek a később végleg Baranyához került helységek is: Mekényes, Maróc és Györgyi. 25 1711. után azonban újból megindult ez a határper, s folyt még hosszú ideig. Érdekes, hogy 1720-ban is még csak ott tartottak, mint 1699-ben: miután a két megye követei közös megbeszélésükön nem tudtak megegyezni, úgy határoztak, hogy újból a nádorhoz fordulnak! 26 Somogy megyével is elég hosszú közös határa volt Tolnának, de itt olyan éles harcra nem került sor, mint Baranyával. Több helység ugyan a középkorban Tolnához és nem Somogyhoz tartozott, 27 de annak a követelésének, hogy Somogy 13 falut engedjen át neki, nem volt alapja. Ez volt a véleménye annak a bizottságnak is, amely, mint láttuk, 1695 őszén foglalkozott ezeknek a megyéknek a határaival, amelyek a Kapós és a Sió között fekszenek, Somogy és Tolna könnyen megegyezhetnek, de Tolnának az igényét 13 falura, köztük Hídvégre semmiképp sem lehet figyelembe venni. Maguk ezek a megyék sem lehettek tisztában, mihez is van joguk, mert a régi állapotokat nem ismerhették jól. to
