Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

sorsközösségéről. Ezt az irányzatot a hivatalos Magyarországon főként Csatay vezérezredes, honvédelmi miniszter és Szombathelyi vezérezredes, vezérkari főnök képviseli. Itt elfekvő jelentések szerint növekvőben van befolyásuk a kormányzónál és így ellensúlyozzák Kállay miniszterelnököt és annak követőit."™ Ezek a személyek döntöttek ebben a fontos kérdésben. A kormány többi tagja ekkor még nem tudott a meghívásról.

60 Joggal vethettük fel a kérdést és tarthatták szükségesnek mások is felhívni erre a figyelmet: Kállay legkövetkezetesebb minisztere, Horthy szintén erős embere, Keresztes-Fischer, a kormányzó intézkedése folytán miért nem szólalhatott meg ebben a döntő kérdésben. Ezek után aligha kell csodálkoznunk az elkövetkezendő órák és napok döbbenetes következményein. Klessheimben Horthy Miklós és kíséretének különvonata 18-án reggel érkezett meg Klessheimbe, a meghívás színhelyére. Az ott folyó tárgyalásokról három hivatalos dokumentum áll rendelkezésre: a március 19-i koronatanácsi jegyzőkönyv,

81 Szombathelyi vezérkari főnök feljegyzése

62 és a német főparancsnokság, az OKW hadinaplója.

63 Anélkül, hogy a magyar küldöttségnek a tárgyalásokon való részvételéről korábban kialakított álláspontunkon változtatnánk, egyet tényként le kell szögezni: A küldöttség kiutazásának lemondása nem befolyásolta volna az ország megszállásának sem időpontját, sem tényét. Horthy ék még Klessheimben tartózkodtak és a tárgyalások Hitler és Horthy között megszakadtak, amikor a terv végrehajtására vonatkozó utasítást kiadták. Minden forrás egybehangzóan megállapítja ugyanis, hogy Horthy másodszor 17 óra 25 perckor jött ki az eredménytelen tárgyalásról. Mindez azt bizonyítja, hogy a Veesenmayer-féle tervet, tehát a politikai megnyerést, Hitlerek csak kisegítő és másodlagos célnak tartották. Az is tény, hogy Horthy az első tárgyalásról felháborodottan távozott, faképnél hagyta Hitlert és szobájába rohant.

R

'

k A második tárgyalásról viszont azzal jött ki: kéri vonatát, hogy hazautazzon és a harmadik, legrövidebb és Szombathelyi által kikényszerített tárgyalásról is anélkül távozott Horthy •— most már Hitler kíséretében és a különvonathoz — hogy az elkövetkezendőkhöz bármiféle írásos hozzájárulást adott volna. Mindezek azonban negatív eredmények azokhoz a pozitív eredményekhez képest, melyek a kormányzó és kíséretének kicsalásával a német megszállás zavartalanságát, elősegítették. Horthy kíséretét már bemutattuk, Klessheimben egy újabb személy csatlakozott hozzájuk: Sztójay Döme szkv. altábornagy, berlini követ, aki 1928 és 1933 között (Kánya Kálmán berlini követsége idején mint katonai attasé már itt teljesített szolgálatot és 1936-ban rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri beosztásba tért vissza. Hogy politikai nézeteinek meglehetősen hamar kifejezést adott, bizonyítja az 1941-ben öngyilkossá lett gróf Teleki Pál egy ráutaló megjegyzése, mely így szólt: „az a náci Sztójay".*' így tehát Magyarországot e sorsdöntő tárgyaláson egy tengernagy, három tábornok 69