Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

A március 19-i koronatanácsi jegyzőkönyv viszont így szól: „A kormányzó úr a meghívás vétele után azon elhatározásra jutott, hogy a meghívásnak nem tesz eleget és nem megy ki a kért megbeszélésre. Másnap, március 16-án, délelőtt 11 órakor mégis magához kérette a miniszterelnököt, a külügyminisztert, a honvédelmi minisztert és a honvéd vezérkar főnökét, hogy megbeszélje velük a meghívás tényét és annak esetleges következményeit, és azt, hogy milyen érvek szólnak amellett, hogy eleget tegyen Hitler A.dolf meghívásának, avagy nem. Szóval milyen érvek szólnak pro és kontra. Végül is azon elhatározásra jutott, hogy jobb lesz, ha kimegy..." Innen a jegyzőkönyvnek két befejezése van: Bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, a koronatanács és a minisztertanácsok évtizedek óta működő jegyzője fogalmazásában a következő mondat került a jegyzőkönyvbe: „Most is az a nézete, hogy jobb volt, hogy kiment." Szokás szerint a koronatanácsi jegyzőkönyvet jóváhagyás végett a kormányzónak be kellett mutatni. Horthy ez alkalommal az utolsó bekezdést a következőképp változtatta meg: „Végül is azon elhatározásra jutott, hogy jobb lesz, ha kimegy, mert különben csapataink nem kerülnek vissza. Most is az a nézete, hogy más okokból is jobb volt, hogy így határozott."'

7 Az árnyalati, de mégsem jelentőségtelen eltérések mellett a több forrásból egyaránt megállapíthatók az alábbi, igen lényeges körülmények: 1. a tanácskozáson összhangba hozták a meghívást a csapatösszevonásokkal és ennek folytán a megszállás veszélyével, 2. szóba került, hogy a kormányzónak az országból való kihívása tendenciózus lehet és ez súlyos politikai és katonai következményeket idézhet elő távolléte miatt. 3. Kállay felvetette — és mindjárt óvta is Horthyt — nehogy politikai engedményeket csikarjanak ki tőle.

58 4. a kíséretben részt vett a vezérkari főnök is, tehát a „legfelsőbb hadúr" után jogosult parancsnokló tábornok is az ország határán túl volt egyazon időben. Ezek ellenére — kétségtelenül Kállay következetes kormányfői tiltakozásával szemben — a meghívást elfogadták. Nézzük meg éppen ezért, kik is voltak azok, akik ezt a döntést meghozták: Kállayról tudjuk, ellenezte a meghívás elfogadását. Ghyczy külügyminiszter 1943. július 24-től töltötte be ezt a tisztséget, azóta amióta Jagow követ utasítást kapott, hogy Kállayval nem tárgyalhat (eddig a miniszterelnök a külügyi tárcát magának tartotta fenn). Korábbi szolgálatairól azt tudjuk, hogy 1936-tól 1939-ig a berlini követség beosztottja volt, együtt teljesített tehát szolgálatot Sztójay (Sztojákovics) Döme berlini követünkkel, a Hitler által is elfogadott későbbi náci báb-miniszterelnökkel. Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter „Horthy stabil embere" és Szombathelyi Ferenc vezérezredes, vezérkari főnök voltak a további résztvevők. Róluk 1943. szeptember 17-én Feine követségi tanácsos, a német külügyminisztérium politikai osztálya délkelet-európai előadója a következőket jelentette: „A magyarországi politikai helyzetnek ki nem elégítő volta mellett örvendetes, hogy olyan más erők is jelen vannak, amelyek hisznek a német győzelemben és meg vannak győződve Magyarország és a német birodalom 68