Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

fogadta is. A meghívásra történő válaszadást a kormányzó másnap délre ígérte.'"'

0 16-án reggel Horthy több tárgyalást folytatott ebben az ügyben. Először Kállayval beszélt, aki nem tanácsolta a kiutazást, mert a kormányzó távollétében — éppen a német csapatösszevonások következtében várható események miatt — sem fontos politikai, sem katonai döntést nem hozhatnak. Feltételezte Kállay, hogy Horthyt szabadságában is korlátozhatják.

51 Kállay után a kormány egyes tagjaival és a hadsereg vezetőivel tárgyalt. Ezen részt vett Kállay. Ghyczy külügyminiszter, Csatay honvédelmi miniszter és Szombathelyi vezérkari főnök. Ennek a megbeszélésnek lefolyását több forrás általánosságban egybehangzóan de lényeges árnyalatokban eltérően adja elő. Az első figyelemre méltó körülmény, hogy a bizalmas megbeszélésen jelenlévők közül hiányzott Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, a kormány legidősebb tagja, Horthy régi bizalmasa és a nyugati békekötési, illetve kiugrási kísérlet egyik fő híve. A „Horthy Miklós Titkos Iratai" szerkesztői jegyzik meg a március 19-i koronatanács jegyzőkönyvének lábjegyzetében, hogy a belügyminiszter meghívását Horthy leállíttatta.'

3 Ennek jelentőségét közelebbi forrás ismerete hiányában értékelni most nem lehet, de az biztos, ő sem helyeselte volna a kiutazást. Majd, mint látni fogjuk, a tragikus 19-i hajnalon a tehetetlen tábornokok mellett ő a neki alárendelt csendőrség és rendőrség bevetését vállalta volna. Arról sem tesznek a források említést, hogy akár a megbeszélésen kormányon kívül álló személy részt vett-e, akár pedig Horthy külön tárgyalt-e ebben a kérdésben „titkos tanácsosaivar', főleg Bethlennel. Ami a leírások közötti eltérésre vonatkozik az a következő: Ránki szerint Kállay tanácsát Horthy megfogadta és e szerint tájékoztatta a megbeszélés résztvevőit. Csatay ekkor egyetértett Horthyval, Ghyczy ingadozott, Szombathelyi a meghívás elfogadása mellett érvelt. Érvelése Horthy közismert hiúságára támaszkodott. Arra hivatkozott, hogy a kormányzó életét is hajlandó feláldozni hazájáért, egyébként a kiutazással kapcsolatban félelemre okot nem látott. Kállay látva Szombathelyi szavainak hatását, közbenső javaslatot tett. Azt javasolta, most Szombathelyi menjen ki, Horthy majd csak két hét múlva. Ezt a javaslatot leszavazták és a végső döntés az lett, hogy Horthy 17~én induljon el.''

1 Kársai szerint a vélemények megoszlottak. Ghyczy és Szombathelyi a meghívás elfogadása mellett, Kállay és Csatay ellene foglaltak állást. Hozzáteszi Kársai, hogy Horthy később Hómannak elmondta: maga habozott ugyan, de „Szombathelyi érveinek engedve, a Kárpát-vonal védelméről és az általános politikai helyzetről lévén szó, az elutazásra határozta magát.""'" Juhász Gyula szerint „Hosszas vita után, amelyben a Bécs-környéki német csapatösszevonások is szóba kerültek, megszületett a hatetrozat: a kormányzó kíséretével 17-én Németországba utazik."'''' Ránki másutt a következőket írja: „Ezen a tanácskozáson Kállay kifejtette, hogy német megszállástól kell tartani. Ezen a megbeszélésen kisebb vita alakult ki, hogy a kormányzó elfogadja-e Hitler meghívását? Kállay — mint írja — ellenezte ezt, s ebben nincs is okunk kételkedni. Horthy szerint elsősorban Szombathelyi beszélte rá őt a meghívás elfogadására. Mint Horthy írja, Szombathelyit az a remény vezette, hogy a liormányzó rábeszélheti Hitlert a magyar csapatok hazaengedésére. Kállay is állítja, hogy Szombathelyi érvelésében ez a gondolat felmerült.""* 67