Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

események szövevényein. A kérdésnek ma már hatalmas irodalma van, melyet összefoglal e kötetben közölt bibliográfia. Most inkább azoknak a tényeknek ismertetésére kívánunk szorítkozni, melyek közvetlenül magával a megszállással és a politikai uralom, tehát a nemzeti szuverenitás elbitorlásával függenek össze. Kállay Miklóst Horthy kormányzó 1942. március 7-én nevezte ki miniszterelnökké. Kétségtelen tény, hogy Bárdossy erős német orientációjával szemben a Kállay-kormányzás az ettől való elszakadást — a szovjetellenesség teljes fenntartásával — nyugati kapcsolatok kiépítése és ezen keresztül nekik kedvező garanciák biztosítása folytán az eddigi rendszer konzerválását kívánta. Az más kérdés, hogy ezek a kísérletek teljesen a front eseményeitől függően alakultak. Hamarosan a német vezetés tudomására jutottak. Hitler Horthynak, 1943. áprilisában nála tett látogatása alkalmával tudomására hozta, hogy Kállay ellenséges magatartását kifogásolja. Eltávolítását, továbbá a nyugati orientáció felszámolását és a zsidókérdés radikális megoldását kívánta. Horthy május 7-én kelt levelében igyekezett a vádakat megcáfolni.

12 Kállayt a kormány élén meghagyta. Ribbentrop német külügyminiszter viszont 1943. április 23-án és május 3-án kelt táviratában Jagow budapesti német követet eltiltotta a Kállayval való bármilyen, még hivatalos kapcsolat felvételétől is." Később — az említett Horthy-levél vétele után, s ennek alapján — azt is közölte Ribbentrop a német követtel, hogy a levélből megállapítható, Horthy helyesli Kállaynak a tengelyhatalmaktól való eltávolodási szándékát.

14 A német vezetés gondjai — nemcsak a folytonos harctéri vereségek, hanem más események miatt is — erősen megszaporodtak. Mussolinit július 25-én letartóztatták. Utóda a miniszterelnöki székben Badoglio tábornagy, aki nem sokkal ezután a partraszállt szövetségesekkel fegyverszüneti tárgyalást kezdett, majd szeptember 8-án a fegyvert feltétel nélkül letette.

15 Ez a Wehrmacht legfelsőbb vezetőit arra késztette, hogy ismerve a magyar külpolitikai elhatározásokat, előkészítsék az ország katonai megszállását. Az erre vonatkozó Margarethe I. terv szeptember végén készen volt

;

ls Külügyi vonalon sem voltak tétlenek: dr. Edmund Veesenmayer 1943. év során kétszer is járt Magyarországon, hogy a helyzetet felmérje és a jobboldali vezetőkkel tárgyaljon. Ezt megtudta Kállay is, aki a kérdést ezekkel a szavakkal intézte el: „Kémekkel nem kell tárgyalni; ha Veesenmayer úr még egyszer Budapestre jön, ki fogom utasíttatni. .."" Kétségtelen szűklátókörűségére vall ez a magatartás és később azt eredményezte, hogy éppen Veesenmayer volt az, aki Kállay letartóztatását elrendelte.

18 így tehát Veesenmayer a miniszterelnök tudtával nyugodtan gyűjthette benyomásait, tárgyalhatott, ígérhetett és készíthette elő politikai vonalon Magyarország leigázását. Veesenmayer tárgyalásainak igen nagy jelentősége volt. A német hadsereg vezérkara ugyan kidolgozott egy tervet Magyarország katonai megszállására, végrehajtására a katonai helyzet nem éppen a legkedvezőbb volt. A keleti és nyugati front hadműveletei mellett a Wehrmachtnak kellett a déli front fő védelmét is átvenni. Állandóan fenyegetett az a veszély, hogy itt az olaszországi után kiépül a balkáni arcvonal is. A Harmadik Birodalom legfőbb vezetői ezt tisztán látták is. Szükséges volt tehát egy magyarellenes akció politikai hátterét is felderíteni, hiszen ez erősen befolyásolta az igénybeveendő csapatok létszámát. Ennek a politikai helyzetnek felmérése volt Veesenmayer feladata 1943. őszén. Több ismert publikáció tartalmazza azt a jelentést, 60