Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

elvtárs az ünnepélyen az ígérete szerint megjelenni nem tudott, így a két elvtársnak a nevét neki át nem adhattam, de itt bejelentem,: Rózsa István és Túrós Mihály ozorai elvtársakat, akik talán segítségére lehetnének a földrendezés lehető jobb kivitelében, de hiszem, hogy a Szekszárdon való tartózkodásuk alatt, az ottani pártnak is gyakorlatilag segíthetnek."

1

'

3 Miklós István tehát a Megyei Tanács működését is demokratikus alapokon képzelte el, de ez nemcsak az ő kívánsága volt, hanem sok száz földigénylőé is. Egy, már 1945 decemberében kelt mérnöki jelentés a következőképpen értékeli a Megyei Földbirtokrendező Tanács kezdeti működését: „Eleinte a megyei Tanács is rendszertelen, egymásnak ellentmondó határozatokat hozott és gyakran megtörtént, hogy a mutatkozó földfeleslegeket több község igénylőinek juttatta felosztásra. Amikor a megyei Tanács működése június hó elején már rendszeresebbé vált, a fenntenniek szerint előállott visszás helyzetben kellett elsősorban rendet teremteni. Közben azonban július elején a Tanács olyan rendelkezést kapott, amelynek értelmében a juttatási átlagot a megye területén lényegesen le kellett szállítani, hogy így egyrészt a földszegény ebb községek igényei kielégíthetők legyenek más községek határából, másrészt telepítések, mintagazdaságok és későbbi juttatások céljából is megfelelő tartalékterület rendelkezésre fennmaradjon. A Községi Földigénylő Bizottságok az ilyen érielemben hozott véghatározatokat vagy nem merték, vagy nem akarták végrehajtani és a földek kiosztása a tavasszal kimért állapotban maradt. Ugyanis nagyon sok esetben megtagadták a véghatározat végrehajtását abban az irányban, hogy a megyei Tanács által más község földigénylőinek juttatott területeket az illető községek részére kimérjék és abból saját juttatottjaikat kihelyezzék."

1

''' A Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak egyik fő feladata volt tehát, hogy az országos érdekeket tartsa szem előtt, és ezeket az érdekeket foganatosítsa minden helyzetben. Ez természetesen nem esett egybe sokszor a falu népének, különösebben a forradalmibb rétegeknek a nézeteivel. Az esetek túlnyomó többségében a földigénylő bizottságok és a Megyei Tanács ellentéte a forradalmi szárnyalás és az ezt fékező megfontolás ellentéte volt, attól függetlenül, hogy a Községi Földigénylő Bizottságok sokszor tévedhettek, mert elsősorban falujuk, szűkebb közösségük érdekeit vették figyelembe. „A népi szervek lokális igazsága nem esett és nem eshetett mindig egybe az ország, a dolgozó osztályok egyetemes érdekeivel: tévedéseik forrása ez."

VA A mözsi Községi Földigénylő Bizottság fellebbezéssel él az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. A beadvány szerint a Megyei Földbirtokrendező Tanács a földigénylők kérelmét részben elutasította, részben válasz nélkül hagyta a bizottság javaslatait. Igazságtalan a Megyei Tanács döntése — mondják a Községi Földigénylő Bizottság tagjai —, mert nem vette figyelembe az igényeket, a juttatott területeket csökkentette, az igénylések ügyében pedig nem döntött kellő időben. Ez miatt a Községi Földigénylő Bizottság kénytelen volt maga kimérni a földeket minden jóváhagyás nélkül. A kiosztott földeken a munka megindult. A Megyei Földbirtokrendező Tanács viszont másképp döntött, mint a földigénylő bizottság, így az egész munkájukat feldúlták. Az új gazdák kimozdítása a kapott földjükből — írják a mözsiek — a köznépben a demokrácia által hirdetett igazság és a földreform kijátszását keltené."" Különösen azt panaszolják a Községi Földigénylő Bizottságok, hogy a Megyei Földbirtokrendező Tanács igen lassan dönt, igen lassan hagyja jóvá a 445