Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

fektetett munka eredményét közösen, egyenlően élvezzék. Az uradalmak gazdasági eszközeit is így jobban ki tudták használni. A zombai Községi Földigénylő Bizottság jelenti április 9-én, hogy „négy birtokon szövetkezetet létesítettek és ebben az évben így munkálják meg Dőry Frigyes, Faragó János és vitéz Komlósi József féle birtokokat'

,m A kisdorogi körjegyző április 6-án jelenti, hogy „Juhé puszta 900 kat. holdas gazdaságából 29 cseléd igényelt 535 kat holdat. Ezekből huszonhatan szövetkezetbe tömörültek 470 kat. hold területtel. Három család nem hajlandó a szövetkezetbe lépni, ezeknek külön-külön kiméretett ma összesen 65 kat. hold területet,,"

m Szintén ebben a jelentésben található, hogy Dőry Ilona kisajátított 350 katasztrális holdján a gazdasági cselédség, huszonegy család, szövetkezetbe tömörült.

105 A végrehajtás során ezeket a termelőszövetkezeteket mindenhol feloszlatták. A Tolna megyei Földhivatal vezetője már június 30-án a következőket írja jelentésében: „Több helyen az első időben alakult szövetkezet feloszlott és az új földhöz juttatottak egyénileg gazdálkodnak tovább."

m 1945-ben a parasztság túlnyomó része az egyéni gazdálkodás mellett foglalt állást, az adott gazdasági és politikai helyzet is ennek a megoldásnak kedvezett. Ismét Donáth Ferencet idézzük, aki a következőképpen foglalta össze, hogy 1945-ben miért nem maradtak fenn a már megalakult szövetkezetek és miért nem kedvezett az az időszak a nagyüzemi gazdálkodásnak. „A koalíciós kormánytól nem remélhettek és nem is kaptak sem politikai, sem anyagi támogatást. Közönnyel, sőt bizalmatlansággal fogadta ezeket a kezdeményezéseket még a koalíció balszárnya is. A kommunista párt vezetése nem bátorította, sőt helytelenítette azokat. Politikai meggondolásokból a nagybirtok teljes és haladéktalan felosztását tartotta helyesnek, s a kommunista ellenes kampánynak sem akart tápot adni a termelőszövetkezés melletti állásfoglalással. Az ország gazdasági helyzete, az infláció, a mezőgazdasági hitel hiánya inkább a naturális jellegű parcellagazdálkodás irányába hatott, s nem kedvezett az árutermelő nagyüzemi gazdaságok kialakulásának. A kolhoztól való félelmükben a dolgozó parasztok — a földhöz juttatottak nagy része is — bizalmatlanul, sőt ellenségesen tekintettek ezekre a tömörülésekre. Az ellenséges környezet siettette felbomlásukat."

107 A mentesített földek igénybevétele A nincstelenek közötti fő konfliktus oka tehát, mint láttuk az, hogy kevés a kiosztható föld. Ezért a parasztság nagyon sok helyen a mentesített földeket is megszerzi magának. Említettük már, hogy a Nemzeti Parasztpárt kezdetben a 100 holdas birtokhatár mellett foglalt állást. Ez a kérdés a földreformtervezet pártközi megbeszélésén ismét felmerült. Veres Péter és Donáth Ferenc a következőképpen emlékezik vissza erre: Veres Péter: „Ezen a pártközi értekezleten én valóban már csak a kész tervezetet hallottam, hiszen csak február első napjaiban juthattam le Debrecenbe. A legfontosabb, amit kifogásoltam benne, az volt, hogy általában 200 holdat akartak meghagyni a parasztbirtokosoknak. Azzal érveltem, hogy akkor éppen az Alföldön, tehát a forradalmi szegény parasztság történeti vidékein nem tudunk, illetve túlságosan kevés földet tudunk adni. Azt javasoltam, hogy a 438