Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
Tolna vármegye Földbirtokrendező Tanácsa a felosztási tervezeteknél, a juttatás nagyságának jóváhagyásakor úgy járt el, hogy megállapította az alapjuttatás mércéjét, és ehhez viszonyított minden tervezett juttatást. Udvari község felhasználási javaslatát a következőkkel adja vissza a Megyei Földbirtokrendező Tanács: „a juttatás magas, meghaladja nemcsak a megyei átlagot, hanem a 600/1945. M. E. sz. rendeletben előírt maximális határt is. A juttatás leszállítandó. — Alapul 5 kh. veendő és élő gyermekenként 1 kh. — emelhető, de csak maximum 12 holdig. Ebbe még a tulajdonában lévő, és a várható örökrész is beszámítandó. Házhelyek csak 600 négyszögölesek lehetnek."'' 3 Miszla községnek is azzal adja vissza a felosztási tervezetét a tanács, hogy az igényeket le kell szállítani. 7 '' Tevel község felosztási terve szerinti juttatást is magasnak találja a Megyei Földbirtokrendező Tanács. Ügy határoz, hogy a telepesekre való tekintettel a juttatás mértékét a megyei 4 hold helyett a községben 5 holdban állapítja meg. 75 Sokszor került sor vitára a Megyei Tanács és a Községi Földigénylő Bizottság között, ha az eredeti juttatás mértékét leszállították. A népi szervek hangja ilyenkor rendkívül éles volt. Dunaföld váron a Nemzeti Bizottság ülésén a Községi Földigénylő Bizottság tagjai bejelentik, hogy a Tanács követeli az eddig kiosztott földeknek felére való csökkentését. A Nemzeti Bizottság helyteleníti a Megyei Földbirtokrendező Tanács döntését, mert, mint írják, ebben a határozatban reakciós megnyilatkozást látnak. 76 Várdomb cselédsége kéri, hogy a létminimumra csökkentett földigényüket a Tanács hagyja jóvá, és ne szállítsa lejjebb, mert a községi földigénylők még találhatnak mellékkeresetet a kisgazdák birtokain, de a volt pusztai cselédség rnár nem. 77 Említettük már, hogy a földek végleges kiosztását és a juttatás mennyiségének megállapítását nehezítette az, hogy a rendelet végrehajtásának megindításakor sokan voltak olyanok, akik nem mertek földet igényelni, mert nem hitték el, hogy a földosztás végleges lesz. Féltek, hogy visszatérnek a németek, visszajönnek a régi tulajdonosok, és ők ismét földönfutók lesznek. A parasztság nagy része kezdetben rendkívül tartózkodó volt. „Földigénylőknek csak azt tekintették, aki igényét bejelentette. Ezt pedig nemcsak el kellett mindenkinek döntenie, de el is kellett mennie és el is kellett mondania. »Fel kellett iratkoznia« az urak földjére, amit úr és paraszt egyaránt mindenkor úgy tekintett, mint nyílt szembefordulást a nagybirtokosokkal, s csak huszonöt éve, hogy az urak ezí a szembefordulást véresen megbosszulták. ,m Teljesen képtelen rémhírek is lábra kaptak, melyeknek hatására volt olyan eset, hogy a már jelentkezettek is visszaléptek. Illyés Gyula írja le a következő esetet Dombóvár környékéről: „Itt a második pusztán az terjedt el, hogy a földigénylőket azért írják össze, hogy kapnak földet, de — Ukrajnában. Az asszonyok betörtek, a szemük előtt kellett eltépni a listákat." 19 Amikor a háború befejeződött és az óvatoskodók is látták, hogy az új rendszer kezd megszilárdulni, a föld pedig valóban az új tulajdonosé lesz, az előbb még bizonytalankodók is kezdtek jelentkezni. Paks földigénylő bizottsága azt jelenti a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak júniusban, hogy a földigénylők még mindig jelentkeznek, ezért az összeírási ívekej; lezárni nem lehet. 8 " Bonyolította a helyzetet az is, és a végleges földkiosztást gátolta, hogy a rendelet előírta, a hazatérő katonáknak tartalékoljanak területet. Ott ahol kevés volt a föld, ezt nehezen, vagy egyáltalán nem lehetett megvalósítani. A 4. hon434
