Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

hadosztály, a halálfejes 3. SS páncélos hadosztály, a 23. páncélos hadosztály, az 5. hadseregközvetlen harckocsi osztálya, egy gyalogos hadosztály, négy önálló gyalogos dandár, valamint egy lovas dandár. 1945. január 18-án reggel fél kilenckor kezdődött a támadás. A hitlerista csapatok arcvonal-kilométerenként — a 35 km-es támadási sávban — átlagban 16—18 harckocsival és rohamlöveggel, több mint 35 löveggel és aknavetővel rendelkeztek.

135 A németek által tervezett áttörési pontoknál a felsorolt tűzerő kétszeresét vetették harcba.

130 A főcsapást a 4. SS páncélos hadtest erőivel mérték a 3. Ukrán Front seregeire.

157 A németek a támadást Tolna megye északi határaihoz közeli térségben vezették, így az arcvonal erőteljes mozgása kihatott a megyében állomásozó szovjet alakulatok helyzetére is (átcsoportosítások, védelmi vonalak kiépítése stb.). A szovjet hadvezetés úgy vélte, hogy a németek januári kétszeri kísérletezésével kifulladt a fasiszták támadása. Emiatt váratlanul érte

158 a frontparancsnokságot a németek harmadik csapása. A támadás váratlanságát még csak fokozta, hogy a szovjet felderítést megtévesztette a németek manőverezése. A felderítés ugyanis olyan adatokat szolgáltatott a frontparancsnokságnak a németek támadását megelőzően, hogy az ellenség leváltotta a csapatait és nyugatra vonta vissza, Komárom térségébe. Ez azonban nem bizonyult igaznak.

159 E kérdéssel a Nagy Honvédő Háború története így foglalkozik: „Az ellenség hozzáértéssel és rejtve készítette elő támadását, s megtévesztette a 4. gárdahadsereg és a 3. Ukrán Front parancsnokságát. A német parancsnokság a 4. SS páncéloshadtéstet visszavonta a Bicskétől északra eső arcvonalról, Komárnoba irányította, itt vonatra rakta (a katonáknak azt mondták, hogy a hadtest a szovjet—német arcvonal középső részére indult) és Győrött keresztül Veszprémbe szállította. A szovjet hadsereg parancsnoksága hely-, telenül ítélte meg az ellenség tevékenységét. Azt hitte, hogy a németek megkezdték páncélos csapataik visszavonását nyugat felé és kiadta az intézkedést, hogy felderítsék és üldöző osztagok aktív tevékenységükkel akadályozzák meg, hogy az ellenség elszakadjon a szovjet csapatoktól. Az ellenség szándékának ilyen megítélése csak zavart keltett a tisztek körében."

m A váratlan támadás átmeneti sikereket hozott a német hadvezetés részére: a fasiszta seregek január 20-án elérték a Dunát.

101 Az arcvonal — a német betörés jobbszárnyán — közel a megye határához: Siófok—Mezőkomárom—Ozora—Simontornya—Cece—Dunapentele vonalában húzódott. A Tolna megyei községek a harcok során — esetenként két-három óránként — többször is gazdát cseréltek. Különösen Simontornya szenvedett súlyos károkat. A Dunapenteléig előretört német páncélos hadosztályok a szovjet csapatok hátába kerültek.

102 Ez rendkívül kritikus helyzetet teremtett. A veszélyt növelte, hogy a német csapás jobbszárnyán — a Dunántúl déli irányában — a szovjet arcvonal nyitott volt.

103 A Dunát elérő német páncélosok egy része délnek fordult és Paks irányában tört előre, hogy birtokba vegye a dunaföldvári és a paksi átkelőhelyeket. Paks volt ebben az időben a fronttörzs települése, amely a támadás miatt fenyegetett helyzetbe került.

104 Pakson tartózkodott Tolbuhin a szűkebb törzsével, míg a front törzsének hadműveleti csoportja Zseltov tábornoknak, a haditanács tagjának vezetésével Dunaföldvárott volt. 42