Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5
A kritikus helyzetet Tolbuhin marsall így jellemezte: „Az ellenségnek a Dunához való áttörése után a 3. Ukrán Front csapatai eleinte igen nehéz helyzetben harcoltak. Az áttörés déli szárnya nyitott volt, ezért a Balatontól délnyugatra és a Dráva mentén védő 57. hadsereget, az 1. bolgár hadsereget és a 12. jugoszláv hadtestet a bekerítés veszélye fenyegette. A dunai átkelőhelyet elsodorta a vihar. A front törzse Pakson tartózkodott. A várost már megközelítették az ellenség páncélos felderítői. Őszintén szólva, a helyzet igen súlyossá vált és felhatalmaztak bennünket, hogy döntsük el, célszerű-e tovább tartanunk a Dunától nyugatra levő hídfőt. A Duna mögé visszavonulni nem szerettünk volna, mert ebben az esetben Bécs nagyon messzinek tűnt volna. Az ismételt erőszakos átkelésre az ellenség szervezett védelme miatt a közeljövőben már nem lehetett volna remény." m A Dunántúl kiürítésére nem került sor. Miért? A német hadvezetés elszámította magát, hibát követett el: úgy érezte, hogy az átmeneti hadiszerencsét jól hasznosíthatja a Budapestért vívott harcban. A Dunát elérő német páncélosok zömét északi irányba vezényelte, Budapest irányában erőltette a támadást. Ott viszont a gárdacsapatok szívós ellenállásával találták magukat szembe. A támadás északi irányban tehát nem járt eredménnyel. 158 A kedvező helyzetet a német hadvezetés a déli irányban sem tudta a maga javára hasznosítani. A szovjet frontparancsnokság gyors átcsoportosítással megfelelő erőket tudott a Dunaföld vár—Ccce—Simontornya—Ozora—Siófok térségében biztosítani a betörő német páncélosokkal szemben. 10 ' Ugyanis a XII. jugoszláv hadtest csapatai — köztük a magyar XV. Petőfi Sándor Népfelszabadító Rohamdandár — elkeseredett küzdelmekkel feltartóztatta a németeket Barcstól délre, a viroviticai hídfőharcokban és január 21-én a közben megérkezett 1. bolgár hadsereg átvette a Dráva északi partjának védelmét a jugoszlávoktól, a Nagyatád—Barcs közötti arcvonalszakaszt pedig az 57. szovjet hadseregtől, amelyet Tolbuhin Tolna megye és Somogy megye északi térségeinek megerősítésére használhatott fel. A csapatok átirányítására így emlékezik vissza M. N. Sarohin: „ . . . a jobbszárnyra dobtunk át két lövészhadosztályt és a 32. gépesített dandárt, hogy részt vegyenek a védelemben a Kapós vonalán, nehogy az ellenség csapást mérhessen az 57. hadsereg hátországára Mezőkomárom, Ozora felől. Ugyanakkor Paks, Szekszárd körzetében bevetettük a hadsereg tartalékát, hogy meggátolják az ellenség előretörését, s Mohács, Batina átkelőhely elfoglalását. Az erőátcsoportosítással megvédtük az 57. hadsereget és az 1. bolgár hadsereget attól, hogy az ellenség csapást mérhessen hátországunkra."™ A szovjet arcvonalat áttört német egységek ellen január 27-én" ,a kezdte meg a támadást a 3. Ukrán Front. Az ellentámadást az ellenség oldalára és hátára irányították. Ezzel sikerült az ellenség betört egységeit részben megsemmisíteni, részben pedig visszavetni. 170 A mintegy háromhetes ütközetsorozatban fokozatosan meggyengültek és visszavonultak a német egységek és február 16-ra csaknem teljesen a január 18-i kiindulási helyre vetették vissza a fasiszta seregeket. 171 i?>
