Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

szédeinek a titka, amelyekben ismerteti egy kicsit a földkérdést is, az értéktöbbletet is, Dózsa Györgyöt is. Ahogy megszólalt, valóban azon bakancsosán, bekecsesen is, mintha Dózsa egy katonája merült volna fel. A kiáltva kibocsátott szavakban a hangsúly, a kiejtés, még a tegnapinál és erősebben ízleltette a múltat. . .. »Fóradalom« mondta és ^sorsunkkal törődvel«. A varázslat kísérteties volt. A hatás is. »Mit ér a herceg Esterházy hétszázezer holdja a ti munkáskezetek nélkül?« Rá tudta venni a tömeget egy hangos kiáltásra: hogy semmit! »Mije volna Esterházynak — mennyi búzája —, ha nem tartja meg a ti munkátok ellenértékének javát?« Ez volt az értéktöbblet, értette mindenki gyökérig. Hosszan beszélt, egyre több marxi szakkifejezéssel, egyre, több dózsai lobogással, a nyelv régióinak melegével — már-már a Halotti Beszéd korából. A tömeg mosolygott, bólogatott; a régi ősi falu volt ez — de hasonlóan az udvarokon virágzó barackokhoz s almákhoz —, rügyeztek benne az új eszmék is. Vajon milyen sorsra, milyen termésre? — kérdeztem magamtól."*' Illyés Gyula Kardos Lászlóval és Szőnyi Tiborral járta a megyét, és segített szervezni és lelkesíteni. Élményeiből született meg a ,.Honfoglalók között" című riportja, mely a szemtanú hiteles beszámolója a nagy történelmi eseményekről. A szakályi ünneplőket így örökítette meg: „Nagy néptömeg partján kanyarodunk a szakályi községháza előtt. Hétköznap van, de mindenki ünneplőben. Színes, széles, selymes zörgő szoknyák bokrai közt súrlódunk be a községházába. Ott is ünnepi hangulat. A fekete kabát, a. nyakkendő nélküli patyolating fölött szép tölgyfaszínü és keménységű arcok, egy-egy jó baltacsapással kifaragva. És komolyság; a felelősség és a feladat férfias méltósága."

3

' Persze nem mindenütt megy a földosztás ünnepélyes megkezdése ilyen lendületes lobogással a magyarlakta területeken sem. „Dunaföldváron az a néhány ember csupa buzgalom, de olyan, helyzetben, mint aki térdig iszapban próbál szaladni. Nincs ez, nincs az. Nincs iga, nincs telekkönyv, nincs mérnök. Mérőszalag sincs. Kardos hangsúlyában lefojtottan is ott az indulat: — Hát mérjék ki madzaggal! Föld van? Az van. Itt van a zirci apátság negyvenezer holdja, itt Előszállás, Baracska, Pázmánd. De még jelentkező sincs elég. Valakik »fogják a népet«. Ilyesmit mondanak: »Jól van, János, vállalj el tizenöt holdat, de csak úgy lássékra, kifelé, én belemegyek, nem akarlak bajba keverni.« Meg ilyet: ^Tizenkilencben is lógtak, akik nagyon akarták a földet, most is lógni fognak.« Gyorsan megy az ilyen hír, mert sok itt a szegénység. — Hát indítsanak az elvtársak egy kis hírt: kezdjék verni az új mezsgyedúcokat."

38 Takács György így emlékezik vissza a földosztás első napjára Értényben: Már szárazak voltak az utak, amikor jött a Miklós Pista, fellobogózott kocsikkal, éneklő ozorai lányokkal, csengős, pántlikás lovakkal. Nagy szónoklatot tartott: ki kell osztani a földet, hiszen évszázadok óta a parasztság jogos jussa. Nem kell várni senkire és semmire, szét kell verni az Esterházy hitbizomány határát. Ezerszeresen megszenvedtünk a földért, most már éppen ideje, hogy régi álmunk megvalósuljon.

30 Az Értényi Községi Földigény]ő Bizottság elnöke Takács György lett. Már 1941-ben, amikor megjött Spanyolországból, mondogatta az ismerősöknek, rokonoknak, hamarosan itt lesz az idő és kiosztják a földet. „Volt az édesanyámnak 400