Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

kiosztáshoz és azonnal meg kell kezdeni a földkimérést. Utasította a főszolgabírót, illetve rajta keresztül a községi földigénylő bizottságot, hogy azonnal intézkedjenek és 2 nap alatt jelentést vár."

vl Nem akarta tehát, hogy a bürokrácia útvesztőiben a földosztás elsikkadjon. Nemcsak a kiosztás gyors megkezdését szorgalmazták a szovjet hadsereg tagjai, hanem tovább is nyomon kísérték a földreform menetét. Állandóan statisztikai adatokat kérnek a földigénylők számáról és a kiosztott föld mennyiségéről. Mint később látni fogjuk a Járási Földosztó Bizottságok létrejöttét is részben ők szorgalmazták, hogy még inkább meggyorsítsák a földek kiosztását. A rémhírek eloszlatásánál is nagy szerepet vállalnak. Proszvirkin alezredes visszaemlékezése során elmondotta, hogy ahol nehezen indult meg a földosztás, mert a lakosság félt a németek visszatérésétől, oda kimentek és megmagyarázták az embereknek, hogy a németek már nem jöhetnek vissza." Általában a Községi Földigénylő Bizottságok a megyében, kivéve a sváb községeket, március végén, április elején megalakultak. Mi volt a helyzet a németlakta vidékeken? A sváb községekben teljes volt a bizonytalanság. Ha volt is jogos földigénylő, kezdetben az sem mert jelentkezni, különösen ott, ahol nem volt nagybirtok, hanem elkobzott volksbundos vagyont kellett igényelni. A németlakta vidékeken általában nem alakultak községi földigénylő bizottságok, nem volt elég jelentkező a földekre. A völgységi járás helyzetét világosan tükrözi a bonyhádi főszolgabíró jelentése 1945. április 3-án. A jelentés a március 29-i állapotot tükrözi. A járás területén 28 község van, — állapítja meg a főszolgabíró — a földigénylő bizottságok száma csak 22. A jelentés ezután felsorolja az egyes községek földigénylőinek számát: Nagyvejkén 10, Bátaapátin 1. Bonyhádon 31, Cikón 6, Mőcsényben 4, Kétyen 84, Murgán 34, Kakasdon 3, Izményben 2, Kisdorogon 79, Bonyhádvarasdon 6, Tabódon 9, Kisvejkén 96, Lengyelben 100, Závodon 39, Majoson 1, Mázán 13, Győrén 4, Mórágyon 7, Tevelen 38, Váralján 33, Zombán 239." A földigénylők száma viszonylag ott magas ebben a járásban, ahol nagybirtok volt. Természetesen a főszolgabíró által jelentett 22 földigénylő bizottság nem reális szám, mert ahol egy, kettő, vagy három földigénylő volt, nem is lehetett bizottságot létrehozni. Az elkobzásra kerülő sváb ingatlanokat általában a Községi Földigénylő Bizottságok helyett a községek elöljárói írták össze. Ez a tény már magában is sok visszaélés lehetőségét hordozta, ugyanis az elöljárók is svábok voltak és próbálták menteni, ami menthető volt. Izmény község április 6-án beküldi a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak a megváltásra, illetve elkobzásra kijelölt ingatlanok jegyzékét. A kísérő jegyzői jelentés szerint a községben földigénylő bizottság igénylők hiánya miatt nem alakult, ezért az összeírást az elöljáróság teljesítette a Nemzeti Bizottság javaslata alapján.

15 Természetesen így a német lakosok, ahol tudták, mentették egymást. A cikói körjegyző szintén április 6-án azt jelenti, hogy igénylők hiánya miatt bizottság nem alakult.

16 A Gyönki járási Földbirtokrendező Bizottság jelenti a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak, hogy Felsőnánán maguk a földigénylők akadályozták a földreform gyors és sikeres lefolyását, mert nem akartak az elkobzott birtokból igényelni, hanem csak a megváltásra kerülőből. Ezért a Községi Földigénylő Bizottság április 7-én feloszlott.

17 404