Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

elesettek és a fronton harcolók száma igen magas volt. Az otthonmaradottak részére pedig nem kis terhet jelentett a különböző hadi munkák elvégzése, a robot teljesítése. Üzemanyag szinte egyáltalán nem maradt. Az állatállomány vesztesége is igen nagy volt. Álljon itt egy kimutatás, mely illusztrálja, hogy alakult Tolna megye állatállománya 1945-ben:' 1942. 1945. Csökkenés Százalék Szarvasmarha-és bivalyállomány 114 162 49 673 64 489 56,5 Lóállomány 38 924 17 443 21 481 55,1 Sertésállomány 240 901 77 661 163 240 67,7 Juhállomány 80 942 39 772 41 170 50.8 A népgazdaság számára, az ország élelmezése szempontjából a legfontosabb feladat a mezőgazdasági élet megindítása volt. 1945. január 23-án a földművelésügyi miniszter rendeletet adott ki, mely kimondja: „A német és nyilas bérenceik által rombadöntött ország gazdasági újjáépítésében, a háború által feldúlt és szétzilált mezőgazdaság talpraállításában és a lakosság élelmezésében döntő szerepe van a tavaszi mezőgazdasági munkák minél sikeresebb elvégzésének. Ügy a földmíves lakosság egyéni gazdasági érdekei, mint az egyetemes nemzeti érdekek parancsolóan követelik, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkákra a községek lakossága úgy a gazdák, mint a mezőgazdasági munkások, már most jó eleve úgy felkészüljenek, hogy a tavasszal a határban talpalatnyi termő föld se maradjon megmiíveletlenül. A siker záloga a legmesszebbmenő erőkifejtéssel minden rendelkezésre álló gazdasági erőforrás legteljesebb és tervszerű kihasználása."

2 Ennek érdekében a földművelésügyi miniszter termelési bizottságok alakítását rendeli el, melyek feladata a termelési munkaterv kidolgozása, a földterületek és a rendelkezésre álló mezőgazdasági termelési eszközök számbavétele. „A terv elkészítésénél abból kell kiindulni, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzését csakis a helyben rendelkezésre álló, még megmaradt erőforrásoknak, vetőmagkészleteknek, továbbá az emberi, állati és gépi munkaerőnek a teljesítőképesség határáig váló fokozásával lehet biztosítani."

2 A termelési bizottságok másik fontos feladata az elhagyott földek összeírása és ezek művelésre való kiosztása. „Az elhagyott birtokterületekből elsősorban a rajta élő cselédség igényelhet haszonbérbe annyi földet, amennyit a rendelkezésére álló erőforrások felhasználásával meg tud művelni. Az uradalmak művelésre alkalmas területének ama részét, amelyet a gazdaságban foglalkoztatott cselédség nem képes megművelni, az arra vállalkozóknak kishaszonbérlet formájában kell művelésre kiadni, akik az eredményesebb munka érdekében társulhatnak és kishaszonbérlő szövetkezelekbe tömörülhetnek. A haszonbérlés rövid lejáratú és mindössze a termés betakarításáig tart."'' Világosan láthatjuk tehát, hogy a termelési bizottságok feladata és a rendelet célja a termelőmunka megszervezése volt, ennek érdekében néha a földterületeket haszonbérletbe osztották ki. A bizottság tagjai a község régi, tekintélyes birtokos parasztjai voltak, akiknek a gazdasági szakértelmére lehetett támaszkodni. Ezt azért kellett ennyire hangsúlyoznunk, mert a visszaemlékezések során sokszor összekeveredik a termelési bizottságok és a Községi Földigénylő Bizottságok tevékenysége. 393