Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

A termelési bizottságok működésére jól példa a Bátaszéki Nemzeti Bizottság határozata, melyről 1945. február 24-én ad hírt a Tolna megyei Hírlap: „Az ülés során a mezőgazdasági termelés folytonosságának biztosítására vonatkozólag fontos határozatokat hoztak, miután az őszi munkák elmaradása, a jelenlegi iga- és állathiány megnehezítik a termelés megindítását. Elhatározta a bizottság, hogy összeírják a megművéletlen területeket, s azon mindenkinek munkát kell vállalni, hogy egyetlen terület se maradjon elvetetten ... Csoportokra osztják a falut, s az egyes csoportokat gazdasági vezető irányítja, hogy a munka egybehangzóan follyon."

5 A gazdasági cselédség egy része szövetkezeti alapon kezdte művelni a földet. A maradék gazdasági eszközöket csak így, közösen tudták kihasználni. Mindegyikük megértette, hogy élni kell, az életet pedig a föld minél előbbi megművelése biztosítja. A Nagykónyihoz tartozó Medgyespuszta cselédei (Esterházy hitbizományi birtok) is például szövetkezeti alapokon kezdték meg a munkát.

6 A hírek, mint már említettük, nehezen jutottak el Debrecenből a megyébe, a háborús viszonyok és a közlekedési eszközök hiánya miatt. Akármilyen lassan is azonban, de eljutottak a hírek a tervezett földosztásról. Itt is a forradalmi hagyományokat őrző vidékeken megkezdődött a szervezkedés. A szóbeli visszaemlékezések egyértelműen ezt a tényt támasztják alá. írásos dokumentum sajnos nem sok áll a rendelkezésünkre. Tolnanémedi község már február 16-án kérvénnyel fordul a főispánhoz — sőt ismételt kérvénnyel, mert az elsőt már januárban beadták, mint hivatkoznak rá — hogy csatolják községükhöz közigazgatásilag Gyántpusztát. A kérést a következőkkel indokolták: Tolnanémedihez egyáltalán egy gazdaság sem tartozik, és a területe a népességhez mérten igen kevés. Életképesen gazdálkodni tehát nem lehet. A lakosság megélhetését sehogysem biztosítja és foglalkozás szempontjából se bírja felölelni a község. Igen fontos volna, hogy ezt a gazdaságot területileg és közigazgatásilag községükhöz csatolnák, mert egy demokratikus földreform lefolytatása során — mint írják — nem is fogják tudni a nincstelen mezőgazdasági munkásságot kielégíteni, így még egy másik gazdaságra is szükségük lesz.

7 Rendkívül fontos ez a beadvány, mert jól rámutat arra, annyira bíztak a „demokratikus földreformban", közvetlenül a front mögött is, hogy már február elején biztosítani akarták az elégséges földterületet a község nincstelenjeinek. Klein Kálmán főispán a következőket írta rá a kérvényre 1945. február 22-én: „Földreform végrehajtásával kapcsolatban nyer elintézést."* A Dombóvári Nemzeti Bizottság 1945. február 15-i ülésén tárgyalja a Szociáldemokrata Párt előterjesztését: a föld nélküli munkások, tisztviselők részére megfelelő terület biztosításáról szóló javaslatot. Az előterjesztésben kishaszonbérletekről van szó, ahol előállítanák az évi termékszükségleteiket. Cseri József a kishaszonbérlet kérdésének sürgős voltát hangoztatta, és rámutatott felszólalásában, hogy „főleg itt kell az agrárközösségnek kialakulni, ahol fojtogat a nagybirtok, egyébként úgysem odázható el a földbirtokreform kérdése, melynek szociális megoldását néhány nappal ezelőtt a Kommunista Párt is sürgette."

9 Hogyan és hány módon értesült a megye közvéleménye a földreformrendelet megszületéséről ? Nézzük először a sajtót! Tolna megye — mint láttuk — az újságból február 17-én értesült arról, hogy a Kommunista Párt elfogadta a Nemzeti Parasztpárt földreformtervezetét, valamint itt ismerte meg ezen javaslat téziseit,

10 394