Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

„Főszolgabíró Űr felhívásait, valamint a kiadott körvényeket és rendeleteket megtartom és azokat mással is megtartatom" fejezi be a nyilatkozatot. E két helyről származó iratok fejrészére készítőik „Polgári őrség parancsnokság" megjelölést írták. Szálkán is működhetett egy ilyen rendfenntartó alakulat, mert parancsnoka, Kovács főtörzsőrmester február 27-én jelentette a főszolgabírónak, hogy előző nap jelentkezett az őrsön egy, a bajmoki őrs kötelékétől Szekszárdon visszamaradt csendőr szakaszvezető szolgálattételre. Kérte a főszolgabírót, hogy az illető szolgálatát megkezdhesse, őt igazolvánnyal lássa el. Ezen a felterjesztésen azonban, mely 1945. február 27-én kelt „M. kir. pécsi IV. csendőrkerület, Szálkai őrs" felirat szerepel.

192 E három, egy kötegben megőrzött őrs anyaga mutatja a szervezés egyik formáját. Jellemzésképp és a teljességre való törekvés nélkül megjegyezzük, hogy ez nemcsak a bonyhádi járásban volt kialakult szokás. Báta,

193 Madocsa,

194 Nagyszokoly,

195 és Tolnanémedi községekben

196 is ilyenformán alakultak meg a csendőrségnek, polgárőrségnek, nemzetőrségnek, rendőrségnek nevezett helyi biztonsági szervek. E felsoroláson túl, mint a nemzeti bizottsági anyagban is szóltunk róla, legtöbb helyen ezeknek a kis egységeknek vezetését, szervezését először a csendőrök látták el. A paksi járás főszolgabírája március 1-én általános helyzetjelentést küldött a főispánnak. Többek között ezt írja a közbiztonsággal kapcsolatban: „A magam részéről kívánatosnak tartanám a járás területén tartózkodó egyes csendőröknek a beöltöztetését, hogy így a formaruha tekintélyével, az előforduló egyes garázdálkodások, ha nem is meg szüntethetők, de legalább is csökkenthetők legyenek."

191 A csendőrök szereplésének a márciusban kelt, de csak a május 10-i Magyar Közlönyben közzétett 1690,1945. ME. sz. rendelet vetett véget.

198 Ez megállapította a csendőrség, mint testület háborús és népellenes bűnösségét, ezért működését megszüntette és feloszlatta. A szolgálatban állókat azonnal el kellett bocsátani, őket igazoló bizottság elé állítani szolgálatuk megszűnte miatt nem kellett. A már eddig más közhivatalt vállalt csendőröket is el kellett bocsátani. Nyugdíj, kegydíj és illetményük megszűnt, kivéve azokat, akiket a kizárólag csendőrök igazolására Budapesten alakított igazoló bizottság igazoltnak jelentett ki. Ez a bizottság az általános szabályoktól eltérően csak kétféle határozatot hozhatott: igazoltnak, vagy nem igazoltnak nyilvánította a kérelmezőt. Igazoltnak viszont csak azt a volt csendőr személyt nyilváníthatta a bizottság, aki bizonyította, hogy a németek elleni fellépésben személyesen, vagy hatékonyan részt vett; vagy a múlt kormányaival szemben tevőlegesen, vagy szolgálati mulasztással ellenszegült, végül a harmadik feltétele az igazolásnak az volt, hogy bár szolgálatát ellátta, de segítséget nyújtott a demokratikus szervezkedésnek, illetve azok tagjainak. Akit ilyen bizonyítékok alapján a bizottság igazolt, közszolgálatban, katonaságnál, rendőrségnél alkalmazható volt és csendőrségi szolgálatát be kellett számítani. A rendelet ünnepélyesen a csendőrség megbélyegzése és feloszlatása után kimondja: „A magyar állam egész területén a belügyminiszter legfelsőbb felügyelete és ellenőrzése alatt a magyar államrendőrség gyakorolja az összes rendőrhatósági jogokat és látja el a rendőrközegei útján a rendőrszolgálatot." Ugyanezen a napon jelent meg az 1700/1945. ME. sz. rendelet a Magyar Államrendőrség felállításáról. Szervezeti kérdéseivel nem kívánunk foglalkozni, csupán kiemelünk két lényeges rendelkezést: A tisztikarra megyei vonatkozásban a törvényhatósági bizottság, városok vonatkozásában pedig a képviselőtestület volt hivatva személy szerint javaslatot tenni. A másik különös 322